Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső és krónikák esetében. A kievi példában még a hagiografikus és krónikaíró egy személyben dolgozik. (25) De el is hagyja a szent-életrajzok követelményeit, mint például az „erény-katalógust”. S elmarad ez a többi északi és keleti (vagy akár déli, balkáni) példákban is Szent István korában. Ezzel szemben a magyar legendákban mit tapasztalunk? A leírások itt valóban nem költőiek, színesek, inkább rövidek, szá- razak, de a lényegre tapintóbbak. Igaz, a magyar királyi házban már- tíromságok és gyilkosságok sem történnek, bár néha csak hajszál híj- ján: gondoljunk a Kis-legendára, ahol István királyhoz késsel lopakodik a gyilkos szándékú ember, de az uralkodó bátorsága és irgalmassága megakadályozza a véres drámát. Másrészt itt is olvasunk a sírnál történt csodákról, az ünnepélyes kultusz kezdetéről, de az előzményekben éppen a magyar legenda, szárazságában is jobban, alaposabban felel meg a hagiográfia követelményeinek. Itt ugyanis a későbbi Imre-legenda egy sorrendben elsőnek kínálkozó adatából arról értesülünk: már 1031. október 1. körül, a szeptember 1 - én meghalt Imre herceg halála utáni 30. napon történtek a sírjánál csodák. (26) Bár erről még István is értesült, nincs nyoma annak, hogy azonnal kanonizációs eljárás történt volna. Legalább helyi viszonylatban, mint ugyanebben az évben, a norvég Olaf király esetében. Sőt, a jelek szerint az események feledésbe is merülhettek egy időre, mert Szent László idejében először Szent Gellértre (1083. július 25.) és Istvánra (augusztus 20.) terelődött a figyelem. Imre csak november 5-én került sorra, ekkor is egy feltűnő csoda miatt. De a „száraz” István legendák mégis a lényegre törők abban, hogy nem csak a király sírjánál történt csodákról szólnak. Arra is adnak adatokat, hogy István már életében is művelt csodákat. A katolikus hitéletet és annak történetét még nagy vonásokban sem ismerő kutatók természetesen könnyen elsiklanak a „vértelen”- nek bélyegzett adatok mellett az István-legendákban. S csakugyan, ezeknek történeteiben általában nem folyik vér, mint a mártíroknál, de ha jobban odafigyelünk, még a belső, vallásos életre mutató tanúságokra is találunk adatot. Azon túl, hogy István álmodott, a jövőben előre meglátott egy készülő, ellenséges támadást, még azt sem tarthatjuk feltétlen „csodá184
