Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
A Mária országa - eszme és Szent István vonatkozás a „patrónusság” hitében találkozott össze talán legjobban. Hiszen a nép már az ősi időkben is nagy fokban érezte a védelem szükségét, melyet a gyakorlatban is elsősorban királyaik biztosítottak számukra. A kereszténység a védőszentek kultusza révén nyújthatta ugyanezt, megtisztítva a bálványimádó jellegtől: Krisztus központi, megváltó szerepét, egyedüli, istenfiúi mivoltát és mintaképét hangsúlyozva. Szent Zsigmond király tisztelete is úgy indul, hogy a vele kapcsolatban fennmaradt utalás néhány évtizedig még nem teszi világossá, hogy a lelke üdvéért kell-e könyörögni, vagy közbenjárását kérni? (18) A terület, ahol Zsigmond uralkodott, Burgundia, nem maradt meg önálló országnak, ma részben Franciaország, részben Svájc részét alkotja, így e szent király ország-patrónus jellege nem alakulhatott ki. De kétségtelen, hogy valamilyen „népmozgalom” jellegű kegyeleti érzés már halála után egy évtizeddel azt eredményezte, hogy az akkor uralkodó Theudebert frank királytól nyert engedély alapján az ő és családja maradványait elhozták halála színhelyéről (Orleans közeléből), ahol annak idején dobatták Chlodomer király emberei, és Agau- numban, az általa alapított kolostorban kaptak nyugvóhelyet (a mai St. Moritz, Svájcban). A kolostor apátja később egy álombéli vízióban értesült arról, hogy Zsigmond, aki templomában van eltemetve, a szentek mennyei seregében van, s így indul kultusza, melynek során a környék sok lázbetege kapja vissza egészségét. (19) A szent király-típusban tehát a „vétkező” szélsőségek, illetve a nem keresztény módon vértanúvá lettek tisztelete nyugaton és keleten, Zsigmondtól Boriszig, Glebig és Vladimírig egyaránt megtalálható, összeköttetésben a népi kultusszal, de a VI. század és a XI. század fejlődési fáziskülönbségeivel. A frank királyságok területén azonban már a VI. században, kevéssel Zsigmond halála után feltűnik a másik szent király-típus is, Guntram (+535) Orleans uralkodója. Ez nem „vétkező”; hanem egyértelműen „jó pap”-hoz (bonus sacerdos) hasonlatos király, és mártírsors sem kellett hozzá, hogy népe szentként tisztelje. Életmódja, magatartása, cselekedetei váltották ki ezt a tiszteletet, amint országrészeit látogatta, alamizsnát osztott a szegényeknek, járvány idején böjtöt rendelt, istentiszteletet tartatott és mindenkivel jót tett, 181