Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
László Gyula: Szent István és a honfoglalók
László Gyula pád magyarjainak temetőiben, sem az un. köznépi temetőkben nem találjuk nyomát efi'ajta szervezetnek. Ellenben, ha bebizonyosul, hogy a késő- avar, onogur temetőkben végzett számításaim, egy nyil- csúcsra általában tíz szabad ember sírja jut, akkor kénytelenek leszünk kimondani, hogy a tizes szervezet az onogur idők öröksége! Annak idején az arany álcsatos fejedelmi övék feltehető országos elosztásából megfogalmazódott az a gyanúm, hogy az avar-onugor uralom területi felosztása is öröklődött az Árpádok területi szervezetében (10 püspökség). (12) Mindezek nyüt kérdések még, de — úgy látom — nem oldhatók meg, ha csupán Árpád magyarjainak történetét figyeljük. Talán az onogur korban is létezett már tizes beosztású egyházi szervezet? Ezeket a „nem tudjuk”-okat semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a korai kereszténység kérdéseit vizsgáljuk. Sok száz falvuk volt. Ehhez jelentős számú papság is kellett, akik értették a nép nyelvét, vagy tolmácsot használtak. Ezekről semmit sem tudunk! De, hogy voltak, az bizonyos! Szabir néprészünk a Kaukázusban telepedett le és a hazai Árpád magyarjaival a Bíborban született életében (X. század közepe) még követ járásokat váltottak. (13) A nevet szabar toi aszfaloi-nak olvassák nyelvészeink. Hadd jegyezzem meg, hogy egy alkalommal Mészáros Gyula előttem szabar toiaszfal-nak ejtette a nevet, tehát két nép nevének és nem jelzős szerkezetnek. E néprészünk örmény népetimológiája „fekete fiúk”, s ez talán a fekete magyarokkal hozható kapcsolatba. (14) A magyar név megfejtésén sokan törték a fejüket, általában a finn nyelvekben talált, főként pedig az obi ugoroknál talált „mans” tővel egyeztetik. Minket most abból a szempontból érdekel népünk neve, hogy a hazai régiségben és az orosz őskrónikában kétféle ugr-ról esik szó a fekete és fehér magyarokról. (15) Úgy látszik, hogy a kettős honfoglalás első népe volt a fehér, és Árpád népe a fekete magyar. E kérdés körül is izzó viták alakultak ki. A fentiek alapján annyi bizonyosnak vehető, hogy Árpád népe erős ötvözet volt, de a honalapítás idejére ezek az összetevők szétvá- laszthatatlanul egybeforrtak (lásd a régészeti anyag egységét). A nyelvnél szívósabb embertani megjelenésben még halvány nyomai kimutathatók az ötvözetnek, nevezetesen Éry Kinga legalább három nagyobb embertani csoportot tudott megkülönböztetni Árpád magyarjainak hagyatékában. (16) Mindez arra mutat, hogy az ötvöző14
