Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Wehli Tünde A fentiekből úgy tűnhet, hogy István király képzőművészeti kultusza meglehetősen halvány Szent Lászlóé mellett. A falfestészetben rendkívül elterjedt, köznemesi igényt kielégítő, szinte népies Szent László legendákra gondolva ez reálisnak is tűnhet. Azt a tényt, hogy István király képzőművészeti tisztelete is túllépett az Egyház irányította kereteken, többek között azt tanúsíthatja, hogy István - az Árpád-ház és a szomszédos országok szent királyaival szemben - népszerűsége megnyilvánulásaként az ország és a kereszténység érdekében neki tulajdonított szerepkörből kilépve foglalkozások, céhek és konfraternitások oltalmazójává is válhatott. Ennek képzőművészeti megnyilvánulása Nagybánya városának pecsétje. A XIV. század második harmadában készült pecsét középső részét kitöltő hegycsúcson István fiatal királyként trónol. A jelenlétnek ezt a formáját önmagában az is indokolhatja, hogy István király a város plébániájának védő- szentje. Körülötte azonban bányászok dolgoznak. így István velük kerül szorosabb kapcsolatba, az oltalmazójukká válhat. Az értelmezésnek ezt a lehetőségét az a körülmény erősítheti meg, hogy a szent király a későbbiekben több bányavárosban - pl. Besztercebánya, Körmöcbánya stb. - a bányászok és a pénzverők mennyei pártfogójaként tűnik fel. (34) 116
