Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben

Wehli Tünde A fentiekből úgy tűnhet, hogy István király képzőművészeti kul­tusza meglehetősen halvány Szent Lászlóé mellett. A falfestészetben rendkívül elterjedt, köznemesi igényt kielégítő, szinte népies Szent László legendákra gondolva ez reálisnak is tűnhet. Azt a tényt, hogy István király képzőművészeti tisztelete is túllépett az Egyház irányí­totta kereteken, többek között azt tanúsíthatja, hogy István - az Ár­pád-ház és a szomszédos országok szent királyaival szemben - nép­szerűsége megnyilvánulásaként az ország és a kereszténység érdeké­ben neki tulajdonított szerepkörből kilépve foglalkozások, céhek és konfraternitások oltalmazójává is válhatott. Ennek képzőművészeti megnyilvánulása Nagybánya városának pecsétje. A XIV. század má­sodik harmadában készült pecsét középső részét kitöltő hegycsúcson István fiatal királyként trónol. A jelenlétnek ezt a formáját önmagá­ban az is indokolhatja, hogy István király a város plébániájának védő- szentje. Körülötte azonban bányászok dolgoznak. így István velük kerül szorosabb kapcsolatba, az oltalmazójukká válhat. Az értelme­zésnek ezt a lehetőségét az a körülmény erősítheti meg, hogy a szent király a későbbiekben több bányavárosban - pl. Besztercebánya, Kör­möcbánya stb. - a bányászok és a pénzverők mennyei pártfogójaként tűnik fel. (34) 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom