Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Wehli Tünde kiadásának Szent Istvánt ábrázoló oldala. Ezen az emléken lebegő angyalpár koronát tart a király feje fölött, hangsúlyozandó a királyi hatalom, a korona mennyei eredetét. Ez a motívum nem szerepel az István legendában. Minden bizonnyal a Szent László legenda Lászlóra vonatkozó utalása és annak az egyházi ihletésű ciklusokban fellelhető kompozíciójából került ide. (30) Feltehetően István legendából kiemelt motívumot örökít meg a vitfalvi templom falképe, amelyen István Máriával jelenik meg. A szent király és Mária képi tisztelete a liturgikus tisztelet lehetséges összeolvadásának a helyén, a székesfehérvári bazilikában találkozott össze. (31) A Mária kultusz bevonása az István ikonográfia kereteibe ugyancsak papi kezdeményezésre történhetett. Vitatott a zágrábi káptalan XIV. századi pecsétjének témája, jelentése. Ezen a trónoló, a Kisdedet tartó Mária előtt egy templommo- dellt tartó szent király térdel. A kompozíció az egyik értelmezés szerint Szent Lászlót ábrázolná, amint a Szűz oltalmába ajánlja az általa alapított zágrábi székesegyházat. Ennek az értelmezési lehetőségnek azonban több körülmény ellentmond. A legmegfontolandóbb szempont talán az, hogy a kompozíció egy pecsétre került. A XIII - XIV. századi egyházi intézmények, közöttük a káptalanok, amikor testületként léptek fel, a szent patrónus alakjával ellátott pecsétet használtak, mert az ő nevében intézkedtek. Ennek a pecsétnek éppen az intézmény és a patrónus azonosulása folytán volt hitelesítő ereje. Kérdéses tehát, hogy miként kerülhetett volna a közjogi funkciót betöltő pecsétre a szent patrónus helyett az alapító. Az is megfontolandó, hogy kinek ajánlaná ebben az esetben a kezében tartott egyházat, ha nem Szent Istvánnak, az égi pártfogónak. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezen a pecséten Szent István ábrázolásával számolhatunk. A zágrábi székesegyház káptalanjának pecsétjén ő már a XIII. században szerepeb, igaz, hogy a korra jellemző álló alakos királyként. Az újabb pecséten Zágráb patrónusszentje kezében egy temp- lommodellel az egész magyar Egyház megszervezőjének, donátorá- nak és kegyurának szerepkörében jelenik meg, amint művét, az aggodalomtól hajtva Mária oltalmába helyezi. Ez a pecsét azon túl, hogy a szentistváni életmű XIV. századi egyházi társadalom általi értékelésének tükre, a Hartvik legendában említett és a Porta speciosán már felbukkanó „Patrona Hungáriáé” képi megfogalmazása is. (32) 114
