Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Wehli Tünde: Szent István kultusza a középkori magyarországi művészetben
Wehli Tünde Az Árpád-házi szent királyok kultuszának és képtípusa rögződé- sének ideje az Anjouk uralkodásának korára esik. Ennek előmozdítását különböző tényezők teszik lehetővé. Egyfelől f ontos a korszak Eu - rópájának a kölni dómban őrzött Három Királyok ereklyéjére irányuló tisztelete. A bibüiai királyok kultusza elsősorban a Jézus születése körüli teológiai-dogmatikai vita eredményeképpen lendült fel, de a királyok kultusza a lovagi kultúrába is jól illett. A bibliai három királyok a korszak számára az értelmezés sokféle lehetőségét kínálta. A három életkor, a három temperamentum megtestesítése mellett az Egyház szolgálatának három formáját is jelenthette. Közép- és Kelet-Európábán ezt a kultuszt jelentősen motiválta ezeknek a területeknek a dinasztikus és nemzeti öntudatra ébredése. Fokozottan jelentkezik ez az igény az országokat ületve a dinasztiákat a kereszténység útjára vezető szentek felkutatására és tiszteletére, a dinasztia ősei kultuszának meghonosítására, továbbá az újabban trónra került családoknak az előttük uralkodó dinasztiákkal közös ős és szent felmutatása útján a kontinuitás és a legitimitás biztosítása is fontos. Ennek jelei Csehországban, Lengyelországban, a Habsburgok és az Anjouk törekvéseiben egyaránt nyomon követhetők. A rendelkezésre álló szent ősök és a célok azonban a dinasztikus szentek kultuszának mindenütt helyi színt adtak. Kezdetlegesebb szinten rekedt meg ez a kultusz Sziléziában, Kis-Lengyelországban és Ausztriában, ahol a tiszteletre méltó szent királyok kiválasztása nehezebb, és a csoport csonka marad. (14) Komplexebb, ideológiával is alátámasztható a prágai udvar lehetősége, ahol IV. Károly Szent Vencelben píemyslida ősét tisztelheti, Nagy Károlyban pedig császári ősére pillanthat vissza. (15) Közös vonás e régiókban, hogy egy ősanya, apácaként a hitet vevő vagy karitativ cselekedeteket gyakorló női szent, illetve egy az ország térítésében részt vállaló, mártírhalált is halt püspökszent, esetleg országvédő harcosszent kapcsolódik rövidebb- hosszabb ideig ehhez az együtteshez. Ilyen szerepet tölt be a lengyeleknél Szent Ludmilla, a cseheknél Kunigunda, a Habsburgok körében kedvelt Szent Flórián, a cseheknél Szent Vitus, végül a lengyel egyházban Szent Adalbert és Szaniszló. A bibliai Három Királyok kultuszának mintájára formálódó szentek hármas csoportja Magyarországon érte el a legtökéletesebb formát. Ez az adottságok mellett jórészt az Anjouk tevékenységével magyarázható. Az utóbbi egyfelől az aacheni magyar kápolna alapí110
