Somorjai Ádám: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának disszertációi (1863-1993) - Studia Theologica Budapestinensia 9. (1993)

Bevezetés: A Hittudományi Kar disszertációi (Erdő P.)

Pázmány Péter által alapított egyetem hittudományi kara magát Facultas Theologica in Tymaviensi Universitate Societatis Iesu (Jézus Társasága Nagyszombati Egyetemének Teológiai Kara) névvel illette12. A jezsuiták vezetése alól kivett egyetemet azután Universitas Tymaviensis-nek nevezték. 1777-ben Mária Terézia az egyetemet Budára helyezte. Ekkor tűnt fel a Királyi Budai Egyetem név. A Kar pecsétjén ekkor ez az elnevezés állt: „Facult/as/ Theolog/ica/ in Reg/ia/ Univers/itate/ Buden/si/"13. 1784 és 1786 között II. József rendelkezése alapján a Hittudományi Kar Pozsonyban működött, de továbbra is az időközben Pestre áthelyezett egyetem részeként. 1786 és 1790 között a Kar Pozsonyban és Pesten működött mintegy megkettőzött formában14. 1790-től 1804-ig a Kar működése szünetel. 1805 őszétől a Kar újra megkezdte működését a Pesti Egyetem Teológiai Kara néven (Theologische Fakultät an der Pester Universität)15. A pesti korszakban azután a Királyi Magyar Tudományegyetem elnevezést is használták, Budapest létrejöttével a Budapesti Tudományegyetem megnevezés is előfordul. 1920-ban veszi fel az egyetem a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem nevet16. A II. világháború után az államforma megváltozásával az egyetem neve Pázmány Péter Tudományegyetemre egyszerűsödött. A Hittudományi Kar az 1950. évi 23. tvr. alapján az 1949/50-es tanév végével kikerült ennek az egyetemnek a keretéből és hivatalosan egyházi intézménnyé vált. Tehát az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, mely ezt a nevet 1950. szeptemberétől viseli17, már nem volt része. A különválasztott Teológiai Kar neve Római Katolikus Hittudományi Akadémia lett. Ez az egyházi fakultás állami hoz12 A „Matricula” 1637-től indul: lásd HERMANN-ARTNER 13.

13 HERMANN-ARTNER 168.

14 Vö. uo. 202-203

15 Uo. 290

16 Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1635-1985, szerk.

SINKOVICS I., Budapest 1985, 5.

17 Uo. 340.

10