Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
III. Rész: Papnevelés Erdélyben 1848-tól 1918-ig - 2. Szakasz: Papnevelés Fogarasy Mihály püspöksége idején
1848-ban, a magyar nemzet és királya összeütközésekor, a püspöki kar Fogarasyt bízta meg, hogy a teljes szakadást megakadályozó memorandumot az Olmützbe menekült V.Ferdinándhoz vigye1. Sajnos, a király csak mint egykori udvari káplánját fogadta és sem a küldetéséről, sem a memorandumról nem akart hallani1 2. 1864-ben a legnehezebb körülmények között került az erdélyi püspöki székbe. Az egykori bécsi udvari káplán lojális magatartása az uralkodó házzal szemben megmaradt. A királyi ház jelesebb személyeinek születési évfordulóit, a koronázási évfordulót körleveleiben jelzi a híveknek3. Azonban míg az erdélyi papság „egy test és egy lélek volt Haynalddal, föltétlenül követte, s teljesen magáévá tette az ő politikai meggyőződését is"4, az új püspök politikai magatartása miatt hideg, tartózkodó. Igaz, ez az elidegenedés csak kormányzásának első időszakában figyelhető meg. Az erdélyi papság „az egyházias gondolkodás és érzület azon magaslatán állott, hogy püspökének az engedelmesség, az odaadás és ragaszkodás teljes mérvével adózott"5. De Fogarasy püspök buzgóságá- nak és tiszta szándékának is köszönhető, hogy a kezdeti bizalmatlanság feloldódott. Minden idejét és erejét egyházmegyéjének szenteli. A megnemértése- ket félretéve cselekszik. Püspöki székét alig foglalta el, egy bizottságot nevezett ki, hogy az erdélyi katolikus autonómia felélesztésének előmunkálatait megtegye6.1866. január 10-én Fogarasy püspök Kolozsvárott az országgyűlésen megjelent katolikus tagokkal megtartotta az oly régóta szünetelő státusgyűlést7. Kéréssel fordulnak a királyhoz az autonómia új életbelépéséért. A Státus új szervezetét Gyulafehérvárt, 1868. február 9-én állapították meg, körvonalazták a püspök, a papság 1. Hermann: i.m. 427.0. 2. Várhelyi: i.m. 227.0. 3. Püspöki Levéltár 2900/1873.sz., 1023/1879.sz., 1208/1881.sz. 4. Prokupek: i.m. 59.o. 5. U0.6I.0. 6. Uo. 64.0. 7. Veszély Károly: Az erdélyi róm.kat. püspöki megye Autonómiája. Gyfvár. 1893. n.k. 13.0. 150
