Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
II. Rész: Papnevelés Erdélyben 1753-tól 1848-ig - 1. Szakasz: B. Sztoyka Zsigmond Antal püspöksége
püspöki szeminárium1. Az egyik 1719-es miniszteri értekezlet figyelmezteti III. Károly császárt, hogy „a katolikusok ne a protestánsok üldöztetésétől várják egyházuk gyarapodását, mert a baj fő oka az, hogy papjaik között nagy a tudatlanság, míg a protestánsoknak nemcsak számra elég, de tudományban is kitűnő papjaik vannak. E baj megszűntetésére kell tehát a püspököket inteni." Az 1733. március 7-én kelt királyi rendelet foglalkozik a papneveléssel: „A szemináriumok létesítése a megyei püspökökre tartozik ... amely megyéspüspököknek nincs szemináriumuk, azok utasíttassanak kellően berendezett szeminárium állítására"1 2. E királyi ösztönzés Erdélyben még egyelőre nem valósulhatott meg. Sztoyka püspök a lelkipásztori hiányok okát gyökerében szerette volna orvosolni, de püspökségének kezdetén nem volt rá anyagi lehetősége. Terve megvalósításában szükségét érezte hívei imájának is. 1751. nov. 11-i főpásztori körlevelében papjaihoz és híveihez szól a papi feladat fontosságáról. Szent Pál milétoszi búcsúzkodását magyarázza3. Papjait figyelmezteti, hogy a nemzetek apostolának tanítását elsősorban önmagukra alkalmazzák s azután az egész nyájra. Őrködés nélkül a ragadozó farkasok az egész nyájat, pásztorával együtt, veszedelembe döntik. A közös felvigyázat aranyszabályát Jézus szavaira építi: „legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok." A jó pap okosságát abban látja, hogy felismeri „a jó időt, módot, helyet és körülményeket, s a különféle személyeknek ezerféle hajlamai, vágyai és törekvése szerint a keresztény tanítói fogékony szabályait és hathatós eszközeit helyesen alkalmazza... A galamb szelídségét utánozza, ki e megromlott világban elkeseredettség és csüggettség nélkül élvén, ha vele valami igazságtalanság történik, magát a bosszú érzelme nélkül védelmezi, úgy mint a galambok, melyek üldözőik iránt is szelídek, sőt még azoknak sem akarnak ártani, kik tojásaikat elszedegetik, és fiaikat elrabolják, hanem hozzájok újból és újból visszatérnek, hogy a rosz1 Mihályfi: i.m. I.kt. 218-239.0. 2 Mihályfi: i.m. 247.0. 3 Apcsel. 20,13-38. 78
