Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után

Illyés István (1712-ben távozott), altorjai Apor József (1781-ben fejezte be tanulmányait). A felsorolt nevek jelzik, hogy csak az előkelőbb katolikus családok gyerekei juthattak ki Rómába. Mégis a germanicum- hungaricum áldásos hatásáról beszélhetünk.

II. József államegyházi törekvései akadályozták a helyi egyházak és a Szentszék közötti kapcsolatot.1 A Monarchia fiataljainak megakadályozta a Rómában történő tanulást is. A papságra készülő erdélyi fiatalok az 1780-as évektől szinte 100 évig nem mehetnek Rómába tanulni.

4) A jezsuiták erdélyi működése és a papnevelés

Az erdélyi katolicizmusnak leglehetetlenebb helyzetében nemcsak a „külső támogatások", hanem a „belső erőlködések" is segítségére voltak. A legfontosabb belső erőközpont a fejedelemség idején Kolozsvár és Kolozsmonostor volt. 1568-ban a tardai országgyűlésen kimondták a négy bevett vallásra - a katolikus, evangélikus, református, unitárius vallásokra - a vallásszabadságot, ami nem volt modern értelemben vett vallásszabadság, de még csak vallási „türelem" sem1 2. A katolikusok kilátástalan helyzetbe kerültek. Papjaikat a Rendek Erdélyből hivatalosan kiutasították, megtűrtén csak a Székelyföldön, továbbá a Báthoryak családi birtokain, Kraszna megyében éltek. Más helyen lakó katolikus hívek gondozására nem volt pap. Nem volt, aki gondoskodjék a papnevelésről. „Szemináriumok hijján fogyatékos ismeretekkel bíró emberek, tanítók, harangozok, kántorok papszentelésben részesít- tettek. Tudományuk lapos tarsolyából nem volt mit osztogatniuk3". A hitélet elhanyagolt és laza lett, kiváltképpen a Kolozsvár körüli és székelyföldi falvakban," melyekben bajuszos legények éltek, anélkül, hogy meg lettek volna keresztelve és évek óta nem láttak papot."4 Ma1 Vanyó Tihamér Aladár: A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyar- országról 1611-1786.Bp.1986. 41 .o.

2 Hermann: i.m. 225.0.

3 Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. Kvár.1929. 4.o.

4 Veress Endre: Az erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából, in: Fontes Rerum Transilvanicarum. Bp.1911. Tom. I. XIV.o.

50