Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 2. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinat után
mácia nem volt eléggé előrelátó. A meghívás elmaradt, pedig ez János Zsigmond fejedelem önállóságának elismerését jelentette volna. Egy döntés vagy történelmi helyzet következményeit is szemlélve reálisabb megítélése utólagosan könnyebb, mint az adott pillanatban. Mégis szükségesnek tartottam ezen helyzet megemlítését, mert az erdélyi katolikusok ügye egyrészt ennek is függvényévé vált. Akkor a fejedelemség önállóságának kérdése volt a tét. Hogy ez mennyire fontos volt, Kemény János önéletírása is tanúsítja. Állítólag Pázmány Péter mondotta volna 1627. május 28-án Keménynek: „... nekünk elégséges hitelünk és tekintetünk van most a mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az német nemzet előtt, mígnem Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni. Azon túl mindjárt megvetésbe jút- ván, galérink alá pökik a német..."1. Erdélyben a fiatal fejedelem hobbyszerűleg foglalkozik a vallási kérdésekkel. Befolyások hatása alatt (főleg Blandrata György, a Szentháromságot tagadó olasz orvos) a reformációs hullámban végül az unitárius vallásban állapodott meg. Vallási nyugtalanságával az egész országot befolyásolta. Így lett 1568-ban Erdély a négy „bevett" vallás országa1 2. Igazi vallásszabadságról nem volt szó. Főleg a katolikusok kerültek hátrányba, az önálló fejedelemség idején nem lehetett püspökük. 1556. március 8-án a szászsebesi, és április 26-án a kolozsvári erdélyi ország- gyűlések szekularizálták a katolikus egyházi vagyont, lefoglalták a kolostorokat. 1565. májusában a katolikusoktól elvették a székes- egyházat, és a városból kiűzték a katolikus papokat.3 A következő évben, az 1566 Reminescere-vasárnapján tartott tordai országgyűlés kimondja: „... egyenlő akarattal végeztetett, hogy afféle egyházi rendben levő személyek, kik a Pápai tudományhoz, és emberi szerzésekhez ragaszkodtak és abból megtérni nem akarnak, az ő Felsége birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak"4. A központ és vezetés nélkül maradt 1 Dlyas Antal: Pázmány a nemzetpolitikus. Nemzeti Könyvtár lll-112.szám 12.0. 2 Szilas: i.m. 67.o. 3 Bitay: Az erdélyi R.K. Status, i.m. 7.o. 4 Veszély Károly: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. Kvár.1860.160.o. 46
