Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

Bevezetés

„Sokan úgy látják, hogy ma anyag kell, termés kell, pénz kell s racionalizált munka kell.

Én úgy érzem, hogy ma elsősorban lélek kell, mely lelkesülni, szív, mely hevülni tudjon, ma apostoli lelkek kellenek, kik sötétben világítsanak, a fagyban meleg szívükkel lüktessenek, én úgy érzem, hogy ma a réginél önzetlenebb, áldozatosabb, erkölcsösebb, emelkedettebb szellemű, igazságosabb érzékű, hűségesebb, a közösségi fájdalmakkal egybeolvadó szívű psiché kell, mert enél- kül nincs élet, nincs út, nincs siker és nem lehet maradandó termés.'A

BEVEZETÉS

Az élet és emlékezés visszásságai közé tartozik, hogy a mindennapi, feltűnés nélküli kötelességteljesítést, a hétköznapok csendes vértanúságát magától értetődőnek vesszük, alig méltatjuk figyelemre. A rendkívüliség hiánya a feledés veszélyét rejti magában. Az „esemény"nélküli életeket a történelem is mostoha gyermekeként kezeli. Értékük mégis elvitathatatlan.

Ezen tény igazsága vonatkoztatható az erdélyi katolikus papság munkásságára és a papnevelésre is. Az állandó helytállásban, az „egyhangú" lelkipásztori munkában töltött életekre a feledés homálya borult, az évszázados apostoli tevékenység titkait elfedte a sírhant. Személyük névtelenségben maradt. Csak a ma is az élet egészséges lüktetését sugalló templomok, avagy omladozó épületromok maradtak némán is beszédes tanúkul. És még valami: életük-mun- 1

1 György Lajos beszédéből. 1945.dec.l3-án, a Státus világi elnökké választásakor. Kéziratban a Pk-i könyvtárban.

25