Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

Függelék

tására nagy segítség a művelt és szépen előtárt beszéd, amelyet csak szorgalmas gyakorlással lehet elérni. 12. Mivel tudott dolog, hogy az elégséges gyakorlás és használat hiá­nya sokak ajkán a latin nyelv kiejtését nagyon szégyenletessé és gyak­ran nevetségessé teszi, még olyan dolgok kimondásakor is, amelyeket általában értünk és használunk, mindenkinek együttesen és külön- külön is ajánljuk, de az elöljárók és helyetteseiknek különlegesen is lel­kére kötjük, hogy a szabad időben, kivéve azokat a napokat, amelye­ken a németet kell gyakorolni, a növendékek beszéljenek egymás kö­zött latinul, hogy ezt az elsajátítási módot felhasználják és a latin be­szédben készségre és jobb kiejtésre szert tegyenek. 13. Amikor a séta ideje elérkezik és az idő erre alkalmas, a növendékek múzeumok szerint kivonulnak duktoraikkal, hacsak valaki az elöljá­róktól valamely ügy elintézésére az itthonmaradáshoz engedélyt nem kapott. A szemináriumból kilépve a tereken ne fussanak tiszteletlenül, de ne is tül lassan és lomposan, hanem kettesével, mérsékelt léptekkel, hallgatagon, vagy legalábbis nem túl hangosan beszélgetve, szerényen haladjanak, a sorból senki semmi szín alatt ki nem lépjen. A városon kívül is együtt maradjanak és ne váljanak el a duktoroktól addig a he­lyig, amelyet a rektor a szétoszlásra alkalmasnak ítélt. Ott is szerényen viselkedjenek és fegyelmezetten térjenek haza. 14. A sétára szánt időn kívül a szemináriumból a rektor engedélye nél­kül senki el nem távozhat. Ezt a nagyon fontos okból kifolyólag kért engedélyt megkapva, mindenki csak arra a helyre távozhat, amelyet az elöljáró engedélyezett a kijelölt társakkal. Kihágást követ el az is, aki a szeminárium keretén belül céltalan bolyong, főképpen a stúdiumok idején; aki az ablakon kibámul; főképpen pedig az, aki ok nélkül egyik múzeumból, tanteremből vagy hálóból a másikba járkálva vesztegeti az időt. 15. Gondoljanak arra a növendékek, hogy az Alapítók kegyes szándé­ka az, hogy ők tanulással készüljenek hivatásukra, és ezért vagyoni tárgyaik, amelyeket magukkal hoztak vagy amelyeket a szeminárium­ból kaptak, csak használatra és nem tulajdonjogon az övék. Ezért kár­térítési kötelezettség terhe alatt vigyázzanak arra, hogy a szeminárium dolgait el ne vigyék, az épületekben és bútorzatban kárt ne tegyenek, 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom