Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)

III. Rész: Papnevelés Erdélyben 1848-tól 1918-ig - 4. Szakasz: Papnevelés Majláth Gusztáv Károly püspöksége idején

szervezet volt, amelyet semmilyen más import szervezet, társulat nem tudott pótolni.

Az egyházmegyei zsinatot Majláth püspök 158/1913. január 6-án kelt körlevelében f. év július 7-re hívta össze a gyulafehérvári székes- egyházba. A papság elszállásolása a vakációra hazament kispapok papneveldéjében volt1. A megtárgyalandó kérdésekre tíz bizottság alakult. Az első bizottság foglalkozott a papneveléssel, amelynek elnöke Kovács Lajos prelátus-kanonok volt1 2.

A papneveléssel kapcsolatosan az egyházmegyei zsinati végzés leszögezi, hogy a papnevelői intézet valóban feleljen meg jellegének. Neveltjei legyenek tudatában hivatásuk magasztosságának. „Az intézeti közös együttlét nem akadályozhatja sem a teológiai tudományok, sem a jámborság elsajátítását, hanem úgy kell gyakorló térré válnia, hogy Krisztusnak szent katonái képeztessenek ki. Szellemi tudásukban és az erények elsajátításában úgy fegyverkezzenek fel, hogy a mai korban az igaz hit védői lehessenek".

A teológiai tantárgyakkal rokon tudományokat is sajátítsák el a papnövendékek. A zsinat megkívánja, hogy a jövő papjai legyenek az őszinteségben, az alázatosságban és az engedelmességben igaz apostolok. A nevelésben vegyék figyelembe azt is, hogy ma már nem „sekrestyés papokra", hanem a nép közt mozgó, dolgozó, a népért élő papokra van szükség3.

1. Közm. 1913. 4.SZ. 1-4.0.

2. Püspöki Levéltár 158/1913.sz.

3. Acta et Decrete Synodi Diocesanae Transilvaniensis. Gyulafehérvár 1913. 90.O.

180