Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
Előszó
ELŐSZÓ Doktori disszertációm témája: papnevelés az erdélyi egyházmegyében a püspöki szeminárium létrejöttétől 1918-ig. A dolgozatom három részből áll. Az elsőben a szeminárium keletkezése előtti papnevelést, illetve a papképzéssel kapcsolatos egyházi helyzetet ismertetem - történelmi beágyazással - az Erdélyi (1932 óta Gyulafehérvári) Egyházmegye alapításától. A második és harmadik részben a Szeminárium alapításától 1848-ig, ill. 1849-től 1918-ig a papnevelés történetét a nagy püspökök személyén, intézkedésein keresztül próbálom bemutatni. A téma kifejtésének ez a módja azért volt kézenfekvő és előnyös, mert a Papnevelde mindig az egyházmegyés püspökök közvetlen gondozása és felügyelete alatt állott, s az egyes püspökök egyénisége, személyes hozzáállása döntő hatással volt a papnevelésre. S mivel Isten népének közösségi élete a társadalmi, politikai és gazdasági körülmények közül nem szakítható ki, a jelentősebb korszakfordulókat is kénytelen voltam érzékeltetni. így Erdély „metamorfózisának" dátumai szükségszerűen előbukkannak, hisz a szeminárium létlehetőségét határozták meg, és befolyásolták nagyon sokszor a papnevelés alakulását. Ezt a témát tudtommal ilyen összefüggésben senki sem dolgozta fel. 1870-ben Beke Antal egykori teológiai tanártól napvilágot látott „Az erdélyi egyházmegyei Papnevelde történeti vázlata", mely többnyire a Szeminárium keletkezése körüli tényeket, az elindulást és az anyagi helyzet alakulását tartalmazza. Adatait dolgozatom megfelelő helyeire bele is illesztettem. Munkámban többen is támogattak. Mindenkinek, aki bármilyen formában segített, ezúton is köszönetét mondok. Hálásan köszönöm Nagyméltóságű és Ft. Bálint Lajos Érsek Úrnak, hogy bátorító szavaival erősített és a Püspöki Levéltárat minden fenntartás nélkül rendelkezésemre bocsátotta. Köszönetemet fejezem ki a Budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémia mindazon professzorainak, akik megértésükkel és támoga9