Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A háború vége
november 12-én éjjel Eckartsauba utazott, hogy közölje a királlyal a magyar kormány követelését. A király hallani sem akart a lemondásról, a koronázási hitlevélre hivatkozva egy deklarációt szerkesztett, ezt azonban a küldöttség nem fogadta el. Ellenben közölték a királlyal, hogy amennyiben nem hajlandó lemondani, az új hatalom megfosztja jogaitól. Végül a főrendiház küldötteivel abban egyezett meg, hogy hajlandó az Ausztriában kibocsátott november 11-iki ma- nifesztumához hasonló nyilatkozatot adni Magyarország részére is. „Trónralépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet megszabadítsam a háború borzalmaitól, amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettel vagyok eltelve. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében lemondok és már eleve is elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Kelt: Eckartsau, 1918. november 13-án. Károly sk."n December végére a köztársasági propaganda egyre erősödött. Az államtanács december 23-i ülésén Otto Bauer indítványozta, hogy a császárt mondassák le a trónról. A jogaitól megfosztott uralkodónak a kormány azt az alternatívát ajánlotta fel, hogy amennyiben önként lemond, Ausztriában élhet, de ha nem, el kell hagynia az országot. Károly ragaszkodott trónjához, de elutazni sem volt hajlandó. Az osztrák kormány kérlelhetetlen maradt, és hogy az internálást elkerülje, elfogadta a svájci hatóságok ajánlatát.” 1919. március 24-én Feldkirchnél lépték át az osztrák határt. A király innen az alábbi tiltakozó deklarációt intézte több állam vezetőjéhez: 11 12 11 Wlassics Gyula: Az eckartsaui nyilatkozat (in: Új Magyar Szemle 1921. január) 12 Werkmann: im. 35.o. 83
