Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
A háború vége
A háború vége ....háborúban léptem Apáim trónjára, a békéhez akartam népeimet vezetni...«" Az antant győzelme A háttérben folyó tárgyalások és törekvések ellenére a frontokon nagy áldozatokat követelő további súlyos harcok folytak, rendkívüli módon próbára téve mindkét fél felkészültségét. 1918 szeptemberében az antant átfogó offenzívája a központi hatalmakat frontális visszavonulásra kényszerítette. Az Egyesült Államok belépése egyre jobban éreztette hatását, miközben a német hadsereg ereje teljesen felaprózódott. 1918 ószén a magára maradt német, osztrák és magyar haderők helyzete végleg kilátástalanná vált. A Monarchián belül még tovább súlyosbította a helyzetet az a tény, hogy a különféle nemzetiségi csoportok önállósulási törekvésekkel léptek fel, ami a birodalom belső egységének bomlását eredményezte. A nyugtalanság egyre fokozódott, ezért a király október 16-án kiadott manifesztumában szövetségi, föderális formára kívánta átalakítani az államszervezetet. „Haladéktalanul meg kell kezdenünk a haza újjáépítését. Ausztria, népeinek akaratához képest szövetségi állammá alakul át, amelyben minden néptörzs saját, külön állami közösséget alkot települési területén. Ausztria lengyel területeinek a független lengyel állammal való egyesítését ez semmiképpen sem érinti. Trieszt városa és kerülete, népének kívánságához képest, különleges álláshoz jut. Ez az új alakulás a Magyar Szent Korona Országainak integritását semmi tekintetben sem érinti."1 1 Lakatos Sándor: IV. Károly és a délszlávok CBp., 1920. 44.0.) 76
