Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Erőfeszítések a béke megteremtéséért

„Biztosítani akarjuk a császárt, hogy mindig mellette és utódai mellett fogunk állni, hogy követeléseink mindig a Habsburg dinasztia s a birodalom érdekeihez fognak igazodni, hogy a királyt és az államot hűen szolgáljuk s hogy panaszaink soha nem ingatták meg azon hitünket, hogy a világháborúnak számunkra győzelmes befejezése után a birodalom keretében és a Habsburgok jogara alatt meg fogjuk kapni a cseh nép jogait."'3

A Monarchia többi népei is hasonló hangnemben biztosították a császárt hűségükről.

Károly a Monarchia átszervezését úgy képzelte el, hogy a birodalom súlypontját a kedvező földrajzi elhelyezkedése miatt Magyarországra helyezi át. Ez a gondolat nem volt új, már Ferenc József idejében is megfogalmazódott. Éppen a magyarság egyik legnagyobb politikai ellensége, a kabinet egykori főnöke Polzer-Hoditz gróf próbálta meggyőzni az idős uralkodót arról, hogy:

„A nagy-osztrák birodalmi gondolat helyébe a nagymagyar birodalom eszméje helyezendő, a Monarchia átszervezésével egyidejűleg Budapestre kell áthelyezni a birodalom súlypontját s az újonnan létesítendő szövetséges állam presidialis jogai pragmatikusan biztosíttassanak a magyarság részére."’4

1917. március végén összeült Becsben a parlament, ahol szintén elő- • kerültek ezek a kérdések, és a király előterjesztette elképzelését, kérve a nemzetiségi képviselők támogatását.

„Változatlan akaratom uralkodói jogaimat állandóan alkotmányos szellemben gyakorolni. A nép és képviselőinek hű közreműködésében látom törekvéseim sikerének zálogát. Arról is meg vagyok győződve azonban, hogy az utóbbi évek terméketlensége és a háború kivételes politikai viszonyai után az al- 13 14

13 Benes: Nemzetek forradalma (Pozsony, 1936. 275.0.)

14 Polzer-Hoditz: im. 87 és skk.

66