Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
Az utolsó magyar királykoronázás
majd a koronázásban segédkező két püspökkel, és a kísérettel a trónhoz kísérték. A királyné helyet foglalt férje balján. A szentmise az evangéliummal folytatódott tovább. Az énekkar és zenekar Liszt Ferenc koronázási miséjével tette ünnepélyesebbé a főpapi misét.'7 Offcrtóriumkor a királyi pár az oltárhoz ment, az oltár felső lépcsőjére térdeltek, és megcsókolták a hercegprímás által átnyújtott paténát (ostyatartót). A mise végeztével következett az aranysarkantyús vitézek lovaggá- ütése. A király a trónon ülve, kezében az ország kardjával az eléje járuló kijelölt nemesek vállát megérintette, lovaggá ütötte őket.17 18 Ezután következett a koronázás harmadik lényeges mozzanata, az eskütétel. A templomból előre meghatározott menetben kivonultak a résztvevők a Szentháromság térre. Az emelvényre érve a király kelet felé fordult, jobbját esküre emelte, baljában pedig az eskükeresztet tartva mondta a prímás után az eskü szövegét: „Mi I.Károly Isten kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya..., Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, mint Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szúz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátorszá- gok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát sértetlenül fenntartandjuk, dicsőült 17 PL.ACC. (68) " Koronázási Album 75-76.0. az 50 vitéz névsora is! 56
