Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
Csernoch János hercegprímás élete
„Nagy uralkodó volt, kinél az uralkodói gondok háttérbe szorították az embert. Millióan összeroskadtak volna annyi sorscsapás alatt, amennyi őt érte. Testvérét kivégezték, fia tragikus körülmények között halt meg, feleségét meggyilkolták, a trónörökös pár merényletnek esett áldozatul. Rettenetes csapások egy ember számára, pedig ezek csak az útjelzői annak a sok csapásnak, melyek uralkodása alatt érték. És ő mégsem tört meg. Erős maradt, mert mint uralkodó nem mutatkozhatott gyöngének. A tragédia a lelkében játszódott le, de kifelé nem mutatott belőle semmit. Vallásos lélek volt és az élő hite tartotta fönn. Egyházának hű fia volt mindig a király. Nemcsak a külső forma kedvéért szerette az Egyházat, de igaz, benső meggyőződésből. Lelke sugallatát és szíve hajlandóságát követte, mikor áhitatgyakorlatait végezte, mikor hódoló tisztelettel beszélt a Szentatyáról és mélységes tisztelettel fogadta mindig az Egyház papjait. Apostoli király volt s mint igazi apostolnak a szívén feküdt Egyháza sorsa, főkegyúr volt s mint ilyen, igazi nagy, nemes lelkű, megértő patrónusnak bizonyult."“ I. Ferenc József november 21-én kedden este 9 óra 5 perckor halt meg, uralkodásának 68. esztendejében. A kormányzást a trónörökös Károly vette át, és megtette a temetésre vonatkozó előkészületeket. Kihirdette, hogy a temetés szertartását a spanyol liturgia szabályai szerint fogják végezni. A temetés időpontját november 30-án csütörtökön délután 3 órára tűzték ki.* 57 A bécsi udvartól leirat érkezett a magyar országgyűléshez: „Kedves Híveink! A nemzet gyászában osztozó lelkünk mélységes bánatával, de a Gondviselés kifürkészhetetlen utaiban való megnyugvással hozzuk tudomásotokra, hogy dicsőséges emlékezetű boldo* Egyházi Közlöny 1916. nov. 24. 47.sz. (vezércikk) 57 Egyházi Közlöny 1916. nov. 24. 47.sz. 515.o. 47
