Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Csernoch János hercegprímás élete

„Nagy uralkodó volt, kinél az uralkodói gondok háttérbe szo­rították az embert. Millióan összeroskadtak volna annyi sors­csapás alatt, amennyi őt érte. Testvérét kivégezték, fia tragikus körülmények között halt meg, feleségét meggyilkolták, a trón­örökös pár merényletnek esett áldozatul. Rettenetes csapások egy ember számára, pedig ezek csak az útjelzői annak a sok csapásnak, melyek uralkodása alatt érték. És ő mégsem tört meg. Erős maradt, mert mint uralkodó nem mutatkozhatott gyöngének. A tragédia a lelkében játszódott le, de kifelé nem mutatott belőle semmit. Vallásos lélek volt és az élő hite tartot­ta fönn. Egyházának hű fia volt mindig a király. Nemcsak a külső for­ma kedvéért szerette az Egyházat, de igaz, benső meggyőző­désből. Lelke sugallatát és szíve hajlandóságát követte, mikor áhitatgyakorlatait végezte, mikor hódoló tisztelettel beszélt a Szentatyáról és mélységes tisztelettel fogadta mindig az Egy­ház papjait. Apostoli király volt s mint igazi apostolnak a szí­vén feküdt Egyháza sorsa, főkegyúr volt s mint ilyen, igazi nagy, nemes lelkű, megértő patrónusnak bizonyult."“ I. Ferenc József november 21-én kedden este 9 óra 5 perckor halt meg, uralkodásának 68. esztendejében. A kormányzást a trónörökös Károly vette át, és megtette a temetésre vonatkozó előkészületeket. Kihirdette, hogy a temetés szertartását a spanyol liturgia szabályai szerint fogják végezni. A temetés időpontját november 30-án csütör­tökön délután 3 órára tűzték ki.* 57 A bécsi udvartól leirat érkezett a magyar országgyűléshez: „Kedves Híveink! A nemzet gyászában osztozó lelkünk mélységes bánatával, de a Gondviselés kifürkészhetetlen utaiban való megnyugvással hozzuk tudomásotokra, hogy dicsőséges emlékezetű boldo­* Egyházi Közlöny 1916. nov. 24. 47.sz. (vezércikk) 57 Egyházi Közlöny 1916. nov. 24. 47.sz. 515.o. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom