Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Csernoch János hercegprímás élete

nehéz körülményekre való tekintettel semmi díszes fogadtatásra, ünneplésre nem tart igényt, Vimmer Imre esztergomi polgármester mégis felhívással fordult a város lakosságához, és kérte közreműködésüket, hogy a trónörökös magyarországi tartózkodását kellően elő tudják készíteni. A rendelkezésre álló rövid idő alatt Esztergom egész városa ünnepi díszbe öltözött. Augusztus 11-én délután fél háromkor indult el a trónörökös pár Budapestről személyautóval Esztergomba. A lakosság az úton végig minden faluban nagy lelkesedéssel üdvözölte az áthaladó menetet. Leányváron az esztergomi küldöttség Pisúth Kálmán főszolgabíró vezetésével köszöntötte az érkező vendégeket. Esztergomba érkezve az utcákon lelkes éljenző emberek várták a látogatókat. A Széchenyi téren az esztergomi tanintézetek tanárai és diákjai álltak sorfalat. A hercegprímási palota előtt nagy tömeg várta őket, az egyesületek és különböző szervezetek képviselői gyűltek itt össze. Az érkezőket Hajdú István jószág- igazgató vezette be a palotába, ahol fogadásukra felsorakoztak a főkáptalan tagjai, Esztergom városának elöljárói és küldöttei. Az autónál a hercegprímás fogadta, és köszöntötte a vendégeket:

„Hódolattal köszöntőm császári és királyi Fenségteket a magyar államiság megalkotójának városában, szent István királynak születése és megkereszteltetése által megszentelt Esztergom városában, hajdani dicső királyaink, a magyar katolikus egyház prímásának ősi székhelyén, ahonnét ezer évvel ezelőtt diadalmas útjára tért a kereszténység, ahol megszilárdult a hűségnek az az oldhatatlan lánca, amely a magyar nemzetet koronás királyához kapcsolta.

Esztergom fényes királyvára romokban hever, de a város, mint az egész Magyarország, ma is a királyhűség bevehetetlen vára. Most régi dicsőségének fölragyogását látja, midőn falai közt üdvözölheti a magyar királyi trón várományosát és fenséges nejét.

Hősiességében az egész világtól megcsodált hadseregünk a diadalmak útját járja, de még a végső győzelemért és az üd- vösséges békéért küzd: császári és királyi Fenségtek máris döntő győzelmet arattak a magyar nemzet szeretetének rohamos meghódításával. Ez a szeretet csak erősíti a dicső dinasz42