Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)
Függelék
OSSZEFOGLALAS A tanulmány a századfordulótól a Monarchia végleges felbomlásáig terjedő időszakot tekinti át. A korszak két kiemelkedő alakja IV. Károly király és Csemoch János hercegprímás. Életük és tevékenységük bemutatásával próbálja felvázolni a dolgozat a Monarchia megmentésére irányuló erőfeszítéseket, kiemelve az egyház szerepét az eseményekben. Az áttekintett időszakban a katolikus egyháznak rendkívül sok problémával kellett szembenéznie. A XIX. század végén megélénkülő liberalizmus - bár pozitív kezdeményezésnek indult - negatív irányba befolyásolta az emberek gondolkodását, háttérbe szorította a keresztény eszméket. A birodalmak között, de az államokon belül is nagy feszültségek mutatkoztak, melyek végül az 1914-ben kirobbant világháborúhoz vezettek. Az 1917-ben kezdődő forradalmak hatására 1919-ben létrejött magyar tanácsköztársaság a keresztény kultúra teljes megsemmisítését tűzte ki célul. A trianoni békeszerződés a háborúban már egyébként is meggyötört Magyarország számára különösen nehéz helyzetet teremtett. Az egyháznak nem sok eszköz állt rendelkezésére, hogy a kialakult helyzetet hatékonyan befolyásolja. Főleg a szociális tevékenység került előtérbe, amely a háború által sújtott népek nyomorán és szenvedésein igyekezett segíteni. Az egyház a szembenálló felek egyikéhez sem kötelezte el magát, törekedett megőrizni függetlenségét, hogy adott helyzetben alkalmas közvetítő lehessen. Az egyház legfontosabb feladata az volt, hogy működésének feltételeit biztosítsa, a háború következtében elpusztult és szétszóródott anyagi és szellemi javakat visszaszerezze, átmentse és újjáélessze, amely alapja lehetett egy új keresztény kibontakozásnak. 227
