Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

Függelék

A Szövetséges Fóhatalmak szükségét látják, hogy határozottan megcáfolják azokat a híreket, melyek alkalmasak arra, hogy a közvéleményt félrevezetve, őket olyan színben tüntessék fel, mintha készek lennének a Habsburg dynastiának a magyar trónra való visszatérését elismerni, vagy elősegíteni.

Azon állásponton vannak a Szövetséges Fóhatalmak, hogy egy olyan dynastiának a visszahelyezése, mely alattvalói szemében idegen népfajok leigázását jelképezte és Németországgal szövetségben állott, nem egyeztethető össze sem azokkal az elvekkel, amelyekért a háború viseltetett, sem azokkal az eredményekkel, amelyeket a háború által, a leigázott népek felszabadítása érdekében elérni sikerült.

Éppúgy nem áll szándékában a Szövetséges Főhatalmaknak, mint ahogy nem tekinthető kötelességüknek sem, hogy Magyarország bel- ügyeibe beavatkozzanak, avagy hogy ók diktálják a magyar népnek azt a kormányformát és alkotmányt, melyet a maga számára meg akar szabni. Mindamellett azonban a Szövetséges Főhatalmak nem fogadják el azt, hogy a Flabsburg dynastia visszahelyezése kizárólag a magyar nemzet belügye, sőt jelen jegyzékükkel kijelentik, hogy ilyenfajta restauráció ellentétben állna magával a béke alapjával és ók azt sem el nem ismernék, sem meg nem túrnék."

IV. EGYEZMÉNY

Belgrád, 1920. augusztus 11.

A cseh-szlovák köztársaság és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság között kötött szövetség tárgyában.

Szilárdan eltökélve az oly sok áldozat árán és a nemzetek szövetségéről szóló egyezmény által biztosított békének, valamint az 1920. június 4-én kötött trianoni szerződés által a szövetséges és társult hatalmak és Magyarország között létesített állapot fenntartására a csehszlovák köztársaság elnöke és Őfelsége a szerbek, horvátok és szlovének királya megegyeztek, hogy védelmi egyezményt kötnek.

168