Reisner Ferenc: Csernoch János hercegprímás és IV. Károly - Studia Theologica Budapestinensia 4. (1991)

A magyar egyház a konszolidáció időszakában

sikerült Magyarország gazdasági, társadalmi és politikai berendez­kedésének radikális átalakítását megakadályozniuk, és a rendszer bukására, miként létrejöttére is, csak gyökeresen új nemzetközi kö­rülmények közepette, 1944-45-ben került sor. A Horthy rendszerbe beilleszkedő katolikus egyház saját érdekeinek védelme és erősítése céljából a társadalmi, kulturális és gazdasági jellegű tevékenységén kívül aktívan bekapcsolódott a politikai életbe is. Az egyház a politikai élet két területén fejtett ki tevékenységet. Egyrészt közvetlenül részt vett a törvényhozói gyakorlatban, más­részt támogatta azoknak a pártoknak a célkitűzéseit, amelyek keresz­tény elveket vallottak. Kezdetben támogatta a katolikus egyház a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) néven megalakult, ke­resztény jelszavakat hangoztató koalíciós pártot, később azonban a p>árt keretein belül létrejött elhajlások és frakciókra szakadás miatt a püspöki kar az 1922-es választásokon megtiltotta a papság részvéte­lét a párt tevékenységében.2 A Horthy korszak egyik legégetőbb kérdése a földreform ügye volt, amely az egyházat is érintette. Az egyházi birtokok elvesztése az egyház működésének korlátozását és közéleti befolyásának csökke­nését eredményezte. Az egyházi vagyon a katolikus klérus felső réte­ge számára kivételes gazdasági helyzetet biztosított. Az alsópapság jövedelmei szintén főként feudális alapokon nyugodtak. Bevételei részben kisebb területű földbirtokok jövedelmeiből, részben egyéb kegyúri, illetve a hívek természetbeni és pénzbeli szolgáltatásaiból álltak. Az egyházi birtokok jövedelmeinek csak kisebb része szolgál­ta a papság ellátását, a nagyobbik hányadából a különböző vallási és közoktatási intézményeket tartotta fenn és üzemeltette-a katolikus egyház. A földbirtokokhoz nagyrészt azért ragaszkodott a magyar felsőpapság, mert úgy látta, hogy templomait, iskoláit és egyéb intéz­ményeit - oktatói, nevelői, karitatív és szociális tevékenységét - csak birtokainak jövedelméből tudja fenntartani. 2 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890-1950 (Bp„ 1977.148.0.) 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom