Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

A végkicsengés, avagy: Mi marad?

kíváncsiságot ki akartak elégíteni. A szinoptikusoknál nem megnevezett személyek sokszor már János evangélistánál nevet kapnak: a kenetes asszony például a Bethániából való Mária (11, 2; 12, 18), a főpap szolgáját Malchusnak hívják (18,10), és Simon Péter volt az, aki a Getszemáni kertben kardot rántott (18,10), nem „egy a körü- lállók közül" (Mk 14, 47), vagy „Jézus egyik kísérője" (Mt 26, 51), avagy „egy közülük" (Lk 22, 50). Míg Lukácsnál nincs neve a naimi ifjúnak és anyjának, ennek az ellenkezőjét látjuk János Lázár-elbeszélésében, ahol még a feltámasztott halott nővérei sem maradnak név nélkül. A nem kánoni szerzőknek aztán nem voltak gátlásaik, ha nevek kiosztásáról volt szó. A Pilátus-akták szerint a helytartó feleségét Proclának hívták, a vérfolyásos asszonyt Berenikének, a két latort Dysmasnak és Gestasnak, a lándzsás katona meg Longinus (a lándzsa görögül „lonkhé"), ahogy a Tamás-gyermekségevangéli- umban a Jézus által feltámasztott fiú neve Zénón volt. Nyilván azért, mert ezzel a „zeen" (élni) görög szóra kívánt emlékeztetni. A Péter- evangélium Petroniusnak nevezi a sírőrség parancsnokát. A későbbi kor bizony nemcsak a régebben név szerint nem ismert személyek neve felől a jobban értesült, hanem még azt is állítja, hogy pontosan ismeri rangjukat, foglalkozásukat, nem ritkán származásukat is; a vérfolyásos asszony Paneasból származik (Eusebios, Egyháztörténet 7, 18), az elszáradt kezű ember, akit a Mt 12, 9-13 szerint Jézus meggyógyított, kőműves volt (Nazorenus-evangélium). Az agg Simeon, akiről Lk 2, 27 csak annyit mond, hogy a templomban volt, a Protoevangelium Jacobi szerint pap volt. Névadásaival és költött történeteivel éppen az apokrif irodalom vált döntő jelentőségűvé az utókor számára, vagy mondjuk pontosabban: lett „végzetes jelentőségűvé". Mert a szent történetbe oly mértékű hiszékeny beleélést tanúsított, mely elfordult a mélyebb teológiai felismeréstől és értelmezéstől, és édeskésségbez vezetett. Ma sajnáljuk, hogy még mindig hiányzik az elszántság néhány ünnep eltávolításához a liturgiából, olyan ünnepeké, melyek valóságban éppen semmi, történelmileg még csak félig-meddig valószínűsíthető alappal sem rendelkeznek. Még mindig megvan Mária bemutatása a templomban (november 21), noha alig akad valaki, aki elhiszi, hogy Mária szülei gyermeküket már háromévesen a templomba vitték. V. Pius eltörölte az ünnepet, V. Sixtus pedig újra előírta az egész egyház számára. Ami76