Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif apokalipszisek
Ha a jelen aión múlandó, esendő, rossz és megvetendő, akkor magától értetődő, hogy vele kapcsolatban teljesen borúlátó álláspont lehetséges. Ez a pesszimizmus mélyen át is itatja az apokaliptikus gondolkodás- módot, és az feszülten a jövő felé fordul, a jövendő aiónban remélve, az új ég, az új föld, az új ember, a mennyei Jeruzsálem felé tekint.59 Az apokaliptikus látásmód jellegzetessége az egyetemesség is: már nem csupán Izrael népéről van szó Palesztinával együtt, hanem minden népről és az egész világról, az egész kozmoszról. Istennel szemben a világ és az emberiség nagy egységet alkot. Ez természetesen nem jelenti az egyes ember eltűnését a tömegben, az embert nem takarja el a nagy közösség, ellenkezőleg, az ítéleten egyénként jelenik meg, egyénként kell igazolnia magát, ahogyan egyedként is támad fel az ítéletre. Az apokaliptikus végül tudja, hogy Isten mindent meghatározott, hogy minden előre el van rendelve, és ezért előre kiszámítható. Emellett a számításokat szinte mindig az a szemléletmód határozza meg, hogy eljött a vég. Mivel az ember úgy sejti, hogy az utolsó korszakban, az idő végén él, az is közömbös, hogy hány korszakra osztja a történelmet. A felkapott korszakbeosztások nyilvánvalóan arra szolgálnak, hogy világossá tegyék: Isten terve szerint ránk szakadt az idő végső szakasza, az utolsó korszak a végidő beteljesedéséhez. Sokszor feltűnik valamilyen eszkatológikus üdvözítő, Messiás, akinek feladatát a különböző késő zsidó apokaliptikusok mind másként jelölik meg, ugyanis az ecsetelt alapvonásokon túl nem lehet bizonyos mértékű egységes képzetvilágról beszélni. Az apokalipszisek formális ismertetőjegyei között a következő stíluseszközök sorolhatók föl. Először is az álnév mögé rejtőzés: a szerző nem a saját nevén ír, hanem az ősi kor valamely nagy személyisége szellemének tartja magát, akinek a nevét felveszi; ezzel persze saját működését is az őskorba helyezi. A szemlélődésnek ebből az időpontjából az apokaliptikus múltja és jelene is jövőnek látszik, amelyet ő — hogy is lehetne másként — saját korához közeledve mind pontosabban „jövendöl" meg.60 Azok az olvasók, akiknek van némi hasonló tapasztalatuk, persze bizalmat fűznek hozzá azért, hogy a további jövőt is ugyanilyen bizonyossággal mondja meg nekik. Ez a bizalom nagy vigaszt nyújt számukra. 69
