Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Az apokrif apostolok cselekedetei
Az apokrif apostolok cselekedetei Lukács egy személyben volt teológus, történész és író, ezért második művét, az Apostolok Cselekedeteit ebből a szempontból kell értékelni. Ma elsimert tény, hogy a lukácsi ábrázolás épületes szándékú és a történeti ábrázolás köntösében meghatározott teológiát hirdet. AII-III. században írt apokrif apostolok cselekedetei (Acta Petri, Pauli, Johannis, Andreáé, Thomae) egy szempontból mutatnak összefüggést a Lukácstól származó Apostok Cselekedeteivel, nevezetesen abból, hogy szintén az épületességet szolgálják, meghatározott teológiát és spiritualitást próbálnak terjeszteni, mégha más formáló princípiumoknak is engedelmeskednek, mint Lukács műve. Az apokrif „cselekedeteket" nem tarthatjuk valamely evangélium folytatásának, sőt Lukács Apostolok Cselekedeteivel szemben még csak történetírói szándékuk sincsen. Műfajuk szerint inkább az antik regényirodalomhoz tartoznak. Az apokrif apostolok cselekedetei tehát nem a lukácsi mű analógiájára alakultak ki, de nem is egyszerűen csak a hellenista regény mintájára (amelyben az aretalógiai és teratológiai motívumok hiányoznak). Ezek inkább a népszerű elbeszélés lecsapódásai. Természetes, hogy szerzőik az akkor divatos stíluseszközökkel éltek. Ez a magyarázata a sok hasonlóságnak a hellenista regénnyel és a filozófiai aretalógiával! Az apokrif apostolok cselekedeteinek motívumai közül öt fő elemet dolgoztak ki35, ami igen találó jellemzést tesz lehetővé. Az első a vándorlás motívuma. Második az aretalógiai elem: dicsérik a hős tudományát és csodatevő erejét. Harmadik a teratológiai elem: szívesen ecsetelnek csodás dolgokat és eseményeket, amelyekkel a hősök szembetalálják magukat, mint az emberevők és a beszélő állatok. Negyedik a tendenciózus elem, ez különösen a prédikációkban vehető észre; végül az ötödik az erotikus elem, amely egyformán jelentkezik a sajátos szerelmi motívumban és a megtartóztatás aszketikus vonásaiban. 43
