Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)

Apokrif evangéliumok - Kiegészítő evangéliumok - A gyermekség-evangéliumok

gyelemmel teljes az asszonyok között!" Ő tekintgetett jobbra is balra is, honnan jöhetett a hang, és megijedt. Hazament, letette a korsót, és székére ülve vette a bíbort és tovább fonta. Ekkor hirtelen meglátta maga előtt az angyalt aki így szólt: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál a mindenség Ura előtt, és Igéjéből fogsz foganni."

Az angyali üdvözlet után Mária meglátogatja Erzsébetet. Amikor az építkezési munkákból József visszajön, Mária már a hatodik hónapban van. József ennek láttán a fejét veri, zsákra ül és sír. Mária is keservesen sírva fakad és az őt faggató Józsefnek ezt feleli: „Én tiszta vagyok, semmilyen férfit nem ismerek." József ekkor ezt kérdezte tőle: „Akkor honnan van ez a méhedben?" Ő ezt felelte: „Ahogyan él az Úr, az én Istenem, nem tudom, honnan van ez nekem." József pedig igen félt, de álmában angyal jelent meg neki, és megnyugtatta. Annás, az írástudó és főpap véletlenül tudomást szerez Mária állapotáról, és Józsefnek meg kell jelennie előtte és számot kell adnia a szűzről, akit azért vett át, hogy megőrizze. Máriának és Józsefnek meg kell innia az Úr megpróbáltatásának vizét, ki kell menniük a pusztába. Mindketten épségben térnek vissza onnan. Az egész nép csodálkozott rajta, hogy a víz nem leplezett le vétkességet. A főpap ítéletet hirdet: „Ha az Úr nem nyilvánított ki bűnt rajtatok, én sem ítéllek el benneteket."

Augustus parancsára József fiaival és Máriával együtt Betlehembe ment. Útközben elérkezett Mária órája. József egy barlangot talált, Máriát otthagyta fiainak oltalmában, maga pedig bába után nézett. Talált is bábát, aki elment vele a barlanghoz, a barlangot pedig hirtelen felhő árnyékolja be, a felhő eltűnése után nagy fény jelenik meg, amelyet a szem el sem tud viselni. A fény visszahúzódása után jelenik meg a gyermek. A bába ámul a csodás születésen, és a barlangból kilépve találkozik Saloméval, akinek ezt rögtön elbeszéli. Salomé átveszi most a hitetlen Tamás szerepét: „Ahogyan él az Úr, az én Istenem, ha nem teszem oda ujjamat, és nem vizsgálhatom meg, nem hiszem el, hogy szűz szült". Mivel az élő Istent tette próbára, keze mintegy tűztől emésztve hullik le róla. Bajában az Úrhoz fohászkodik. Akkor tüstént angyal jelent meg előtte és ezt mondta: „Az Úr meghallgatott téged, tedd oda kezedet a gyermekre, fogd meg őt. Ez majd szabadulásodra és örömödre fog szolgálni." Salome így is tett és meggyógyult.

37