Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek - Studia Theologica Budapestinensia 3. (1994)
Apokrif evangéliumok - Gnosztikus evangéliumok
és az emlőknek, amelyek éhséget nem csillapítottak". Jézus anyjának magasztalását Lk 11, 27 kk-ből itt szándékosan összekapcsolja Jézusnak Jeruzsálem pusztulásáról mondott szavaival (Lk 23, 29), amikor — Jézus jövendölése szerint — boldogoknak számítanak azok az asszonyok, akiknek nincs gyermekük, vagy még nincs gyermekük, mivel így anyai gondok terhe nélkül könnyebben menekülhetnek. Pseudo-Tamásnál azonban ezen végső szavak azáltal, hogy közvetlenül a magasztaláshoz kapcsolódnak, teljesen enkratita (nem jézusi) követelmény színezetűek, mintha Jézus a „boldog" dicséretet csak a megtartóztatóknak szánta volna. A 107. logion rövid formában hozza az elveszett juh példabeszédét: „Jézus mondta: A királyság pásztorhoz hasonlít, akinek száz juha van. Egy közülük, a legnagyobb, eltévedt. Otthagyta a kilencvenkilencet, és ezt az egyet kereste, míg meg nem találta. Amikor már elfáradt, ezt mondta neki: Téged jobban szeretlek, mint a kilencvenkilencet". A Máté és Lukács által ránk maradt szövegformával szemben a legfeltűnőbb eltérés az, hogy biztosít arról: az elveszett juh volt a legnagyobb. A 8. logion elmondja Jézus Mt 13, 47-50-re emlékeztető példabeszédét a bölcs halászról, aki hálóját a tengerbe vetette és jó fogása volt: sok apró halat fogott, köztük egy nagyot is. A bölcs halász visszadobálta az apró halakat a tengerbe, és habozás nélkül a nagyot választotta. A 96. logionban ehhez hasonlóan Jézus egy asszonyról beszél, aki kevés kovászt kever a tésztához, és nagy kenyérré(!) süti. Nem csoda, ha a mustármagról szóló példabeszéd is megtalálható a Tamás-evangéliumban, ahol a naggyá, mérhetetlenné növekedés eleve adott a szövegben. Gnosztikus szövegben ezt „A mérhetetlen nagysággá váló közvetlen pont magyarázza", és ez az „egy", a „hen", az újra megtalált teljesség, a Pléróma. Krisztus megváltott Megváltóként saját halála által mutatja az utat, amelyre a gnosztikusnak rá kell lépnie. Ezért itt is, és a Pseudo-Ta- más megannyi más helyén, arról van szó, hogy a Pásztor „fáradozott", miközben a kopt „hisze" szó „szenvedni"-t is jelent, valójában azonban mindig a görög „kópián" helyett áll. Eltekintve a példabeszéd azon magyarázatától, amelyet az a gnosztikus mítoszon belül kapott, könnyen belátható, miért vonták össze az eredeti szöveget rövid formára, nevezetesen arra, ami a gnosztikusnak lényeges volt! 26
