Nagy Nep. János: Hierolexicon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845) - VL.1775

Tin

küzd azon serdülő korral, mellyben majdnem minden iró, ha nem is nyelv- legalább szó-koholó szokott lenni. És nyelvünket a’ serdülésnek e’ bizonytalanul habozó örvényéből egyedül a’ bővebb tartalmú, ’s minél hamarabb, ’s messzebb terjedő tudományos műszótárok emelhetik ki. Mert ha minden tudományos szónak helyes nevezete a’ szótárokban feltalálatos leszen: legfölebb újítás’ visz- ketegétől bántott iró lehet az, ki munkáját tovább is, — a’ kész jót megvetve, — uj szavak’, — ’s többször korcsszüleményűek’ — özönével elárasztani nem átallandja.

És im! itt vagyon annak egyik főoka, miért egyházi műszótáromnak tágasb kört nyitni hasznosnak véltem, bele foglalván mindazt, mit e’ részben a’ magyar t. társaság által kiadott műszó- tárokban feltaláltam. Ezt tenni annál szükségesbnek láttam, minél erősebb lön bennem azon köztapasztalás által igazlott meggyőződés; hogy a’tudományok általában egymást testvéri karral ölelgetik; különösen pedig a’bölcsészet a’hittudománynyal, és a’jogtan az egyházi hivatalkodással, kivált hazánkban szoros kapcsolatban áll. Épen azért alig hihetem, hogy valaki a’ tudományok’ mezején jártas, és a’papi hivatal’ ezerágű körével ismeretes, szótáromat bősége miatt kárhoztathassa: de ellenben méltán tartok, hogy a’ sokféle fogyatkozás bárkinek is könnyen szemébe fog ötleni; ki azonban szeme elől nem ereszti müvem’ azon irányát, mi- szerént a’közhiányt nem annyira tökéletesen, mint inkább minél gyorsabban csak némileg is pótolni.,óhajtottam, az a’ szigorú mű- birálat’ kemény pálczáját talán szótárom fölött kettétörni nem fogja.

„Egyházi műszó tár unak kereszteltem e’müvet, mert benne az egyházi műszókra minden előtt főképen ügyeltem, és azért latin barbarismusról senki józanul nem vádolhat, ha megfontolja: hogy a’ latin nyelv már tizennyolcz század óta a’ közhitű ősanyaszent- egyháznak sajátjává lön; az uj tulajdonosnak pedig saját eszméi természetesen saját nyelvfordulatot szülvén, nem csuda, ha az egyházi köznyelv számos olly szóval bővelkedik, miket azért, hogy példaúl Cicero, vagy Horácz nem használtak, sőt nem is használ- ’ hattak, barbarszóknak mondani miféle joggal lehet? — Továbbá „köztanulatos“nak is neveztem munkámat, mert benne akármelly szaktanuló a’ tudományok’ közös körébe vágó számos műszóra ta-