Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
a Í. A’ Tiszta Me Cap hys ika. §. 12. Esméretink’ igazsága dolgában szükség mindenek előtt kitudnunk: mi okra nézve tartunk mi némellyeket valóknak és igazaknak ? Ha ez ki- tudhatatlan volna, híjába volna minden töreke- désünk; ha kitudatlan maradna, bizonyodásunkra szert nem tehetnénk. Ha pedig az kitudható , szükség azon fo kitételeket észrevennünk , mellyekben az magát kijelenti; s mellyek annak minteggy eredeti munkájú Ezeket is kitudván pedig, ama’ kút főkre is szükség figyelmeznünk, mellyekből olly esméreteket meríthetni , mellyek a’ valóság és igazság’ biliegeit minteggy magokon viselik, a' mi belső tcrmészetünkkez képest. A’ Tiszta Meta- physikának ezen első része azért Kritikai Meta- physikának is neveztetik. Ne hogy az igazságát elveszesziik , mellynek, ok , és kút fejére szert tettünk , az esméreteink’ értelmeit is, mint azoknak alkotó részeit szükség, mind magokban, mind eggy- máshoz képestleg fejtegetnünk azon főkitételek szerént, mellyeket bizonyos igazaknak tudunk. Ez az értelem - tudomány’ (Ontológia. Begriff Wissenschaft ) dolga. A’ Tiszta fundanientomi Metaphysika. §. 13. Minden jelenetnek, hogy esméretes legyen , lelkünk’ esméretére hatni, tudtunkra esnie, észrevétetnie, és tárgyára vissza vitetnie szükség; az, mellytől ez felnem izgattatik^ észre nem vétetik, esméretté se válik soha. A’ béjeléntést az érzékeink eszközük , az érzékeket a’ tárgyok ingerlik fel; az észrevétel, előterjesztés, és a’ tárgyra vitel lelkünk’ esméretének dolga; az esméretben te-
