Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

84

ván el van esmérve; ’s így a’mit az Isten bizonyít, az szükségképp igaz; hamis nem lehet. Az ész pe- dig így okoskodik: 1) Az Isten azon igaznak,mel- lyet magunkban érzünk, kielégítő oka: az Isten eredet nélkül való Igaz (Urwahr), tehát hamis nem lehet. Az Isten eszünknek kielégítő oka, ’s adója; eredet nélkül, és határ nélkül való Esz; de az ész nem csal; a’ határ nélkül való ész nem csalhat, se nem esalatkozhatik; tehát a’ mit az Isten vall, hamis nem lehet; tehát az Isteni tanúság esmérete- ink’ legbizonyosabb kútfeje- Erről bővebben az Isten - tudományban.

A’ Tiszta Metaphysika II-dik Része.

Az Értelmi - tudomány közönségesen (Ontológia).

$. 103. Nem csak esméretink’valóságáról, és igazságáról szükséges megbizonyodnunk, hanem azoknak alkotó részeikről, a’ dolgok eránti értelmeinkről is; a’mi úgy lehet csak meg, ha azokat szükségeseknek és közönségeseknek, a’ dolgok’ mi- voltiból, tulajdonságaikból szármozottaknak tudjuk. Az értelmeknek ezen fejtegetése, elhatárazata, rendszerént ’s tudományosan előadása Ontológiának a’ dolga. Különbőz azért az Ontológia 1) va- lamelly Philosophiai Szótártól: ez is fejtegeti ugyan a’ Közönséges értelmeket,de a’ kölönösöketis;neveik sorozata szerént; de nem tudományi rendszerént. Az Ontológia a’ közönséges értelmeket eredeteik , öszvekapcsaltatásaik szerént határozza és terjeszti elő. 2) Különbőz valamelly Encyklopediától is: ez tárgyait érinti ugyan, de ki nem meríti; tudományi öszvefüggéseiket, czéllyaikat világosíttya- mcg; az Ontológia ellenben az értelmeknek kielé-