Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

81

nulatlan, tudományokban tapasztalatlan emberek is megeggyeznek olly bízvást, bogy azok szerént élni, cselekedni, semmit se kételekednek; semmi Zenói, vagy Sophistai ellenvetésekkel se tánlorít- tathatnakel; csak az éretlen ész, féktelen indulatok, heves vágyódások által gátoltathatnak meg. De ezen meggyozodésöknek kielégi tő okát adni nem tudják. Ezen valóság - igazság - érzés bennek hasonló az igaznak, szépnek, nagyságosnak, felségesnek érzetéhez, meUy minden emberben meg van ; a’ nélkül hogy az azoknak minnyájan okait fejtegetve tudnák.

$. 99. A’ közönséges egyetértés bizonyosokká tészen minket azokeránt, a’ miket valóknak és igazaknak elesmér: mert ha valamit nem csak némelly hanem minden századi, minden-lakhelyű; nem csak tanult, kimíveltt, hanem tanulatlan,’s kimí- veletlen; nem csak eggy , vagy több , hanem minden sorsú, korú, állapotú emberek valónak, igaznak tartanak, kénteleníttetünk mi aztollyanoknak elesmérni ; belső meggyőződésünk a’ valóság5 és igazság5 bélyege. S5 ezen közönséges egyetértésnek5 se a’ nevelés, se a5 tanítás, se a5 szokás, se a5 tőrvény, se a5 polgári alkotmány, (egyikök se lévén közönséges ) kielégítő oka nem lehet; annak tehát magán az emberi észen, melly közönséges és szükséges, szükség épülnie: ennek szükség azok’elesmerésére mindeneket illy közönségesen fakasztania , illy hathatósan késztetnie , hogy tudatva, 5s kétség felett valók legyenek. S5 mi csekély a5 tanultaknak , tudományosoknak, ki- míveltteknek száma a5 tanulatlanok , tudománytalanok, kimíveletlenek5 sokaságához képest? Ha az ész csak azokból szólhatna , szólana ki, hány leg fontosabb igazságak esmérete nélkül szükség vol-' na emberi nemünknek el-lenni ? Az ö meltóságá-