Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
70 oka csupán, ’s egészen lehetőségében foglaltatik. Más oka az: a’ csupán és egészen magától lehető, eggyetlen eggy , több nem is lehet; ennek valóképp léteiét mások’ léteiével öszve nem hasonlíthatni. Harmadik oka ez: hogy a’ magától lehető és való minden tapasztalhatáson feliül való, azért nem nézethető. Ha bár tehát a’ mástól lévőknek esmértethetosége nem kielégítő ok is az Ö valóban és szükségképp lételökre; de a’ magától lehetőben ennek esmértethetosége kielégítő ok az ö valóban , és szükségképp léteiére is. j§. 86. A’mástól valók’ léteiének kielégítő oka tehetségűkben egészen nincsen’s nem is lehet; hanem résznyire magokon kívül másban is van : azért a’ lételök eránt Ítéletünk úgy valósodik meg igazán , ha lehetoségökön kívül, ama más, részes okokis megvan; ha mondatmánnyok ezen mást, ezen részes okot is magában foglallya; ezen másra, részes okra is, mint subiectumára, vonul; ezen mással, rész-okkal is szükségképp öszvekapcsoltatott. P. o. E’ kert van ; annyit tészen, mint a’ kert’ lehetőségével most a’ létei is eggyiitt van: a’ kert értelmében lehetsoge ugyan elesmértetik, de léteiének kielégítő oka, ki lehetőségéhez a’ most-lé- > telt kapcsolta légyen, nem tudatik; nem is tudat- hatik, míg tudva nem lészen, hogy kertész van, ki azt léteire hozta. Csak úgy valóképp , sziikség- képp igaz, hogy van kert, ha van kertész is, ki annak résznyire kielégítő oka. A’ kert’ létele eránt is tehát ítéletünk úgy valóképp, szükségképp igaz, ha ez a’ mondatmány ,,vana nem csak a’ kertre magára (az ö lehetőségére ) hanem annak kielégítő okára — a’ kertészre- is vonul, ha ezt is alat- tomban magában foglallya; ez csak öszvetétellel , a’ subjectum tehetségéhez a’ kielégítő oknak tételével, esketik meg ; ’s így a’ másoktól lévők eránt
