Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

lödö Poéta ellenben a’ kopár hegyet is zöldello erdővé ékesítheti, a’ fényes napot pedig vérbe bo- ríthattya. Ha bár tehát a’ képzeléssel tárgyat teremthetni , megváltoztathatni is; az a’ tapasztalással lehetetlen. Más az: a’képzelődésben, álomban, csak képzelő erőnk van munkásságban , melly szabados, eseti; érzékiségünk nincsen, vagy bé van zárva ; de a’ tapasztalással nem csak érzékiségünk, hanem értelmünk, eszünk is foglalatoskodik az Ő bizonyos, szükséges törvényei és rendi szerént; azért annak munkája ugyan eseti változható, ezeké , ha helyes, szükséges és változhatatlan ; annak munkáját nem kéntelenítétünk valónak, igaznak, tartani ; az érzéki tapasztalásét ellenben, mivel az értelem, ’s ész’ fe'vigyázása alatt ment végbe, kéntettetünk igaznak elesmérni. Ha a’ képzelés és tapasztalás között mivolti különbség nem volna, a’ költött, és valódi tárgyok között örökös zavar maradna.

§. 48 Külső érzékünk különösen bizonyosokká tesz minket a’ külsó dolgoknak némelly tulajdonságiról és állapodról is: 1) Az ő oks á gokról és e r e j i k r Ö1: Látván t. i. hogy némel !y külső dolgok mások léteiét vagy munkáját elhatározzák, észre vitetik azoknak okságokat, ’s mivel az elhatározat hatóság nélkül lehetetlen, észrevé- tetik egyetemben azoknak erejit is. 2) Az Ö á 1- latságokról, és változandóságokról: látván p. o. ha bár a’ fa esztendőről esztendőre más és más leveleket hoz is, de maga még is állandóul megmarad: eszrevétetik a’ fában magában az állatságat, leveleikben pedig a’ változandó- ságat. 3) Az Ö egymás kívül és mellett lételöket; látván. hogy az erdőben minden fa egymás mellett van, mindég; eszrevétetik, az Ö egymás mellett ’s kívül (térben) lételöket. 4) A z