Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
304: na e’ világot, úgy hiú, 's magát fitogtató volt volna ; a’ mi hozzá illetlen: Mert az Isten úgy jelentette Ii e’ világ teremtésével véghetellen tökélle- tességit, hogy végnélkül-való jóságát és szeretetét is kiárassza egyetemben ; ’s azért jelentette ki tö- kélletességeit, mivel másképp jóságát és szeretetét ki nem jelenthette; eszes erkölcsi teremtményinek tökélletesítése, bolclogílása tökélletességinek kijei entése nélkül lehetetlen volt. Hiú,’s magát fitogtató az, ki maga hasznát hajhássza a’ közjónak színe alatt; tulajdonságait sziikségségtelenül hirdeti: különben van a'dolog az istenre nézve: maga hasznát Önem kereste, hanem okos, erkölcsi te- remlményiét. ’s tökéiletességit azért jelenté ki: mert másképp véghetellen jóságát kinem áraszthatta volna, azokat nem tökéletesíthette volna. Szeplőtelen tehát és mentt az Istennek végezéllya minden hiúságtól, dicsekedéstöl. §. 264. Szólhatunk itt már ama hires kérdések eránt: A’ világ, mint Isten’ teremtése, tökél- leles? Legjobb-e? A’ mi az elsőt illeti: mivel tö- kélletes azaz ö nemében, mellyben a’ valóságok annyira, mennyire ezéllyokra szükség, megvannak; e’ világban pedig annyira megvannak, mennyire szükség meglenniek , mind az Isten’ tökéi— tességinek, ’s véghetellen jóságának kijelentésére, mind az erkölcsi valóságok’ tökélletesítésére 's boldog]lására; és így a’ legfőbb jó, végezél elvan érne; tehát e’világ az Ö nemében tökélletes. Ha tökélletes nem volna: vagy az Isten’ véghetetlen tökéiletességit és jóságát ki nem jelenthetné, vagy az embereket erkölcsiképp, ’s örökre nem boldogíthatná; deeggyiketse mondhatni. De eggy általijában leg és leglökélletesebb nem e’világ, nem is lehet: mert e’ vegre szükség volna annak az Istennek véghetetlen tökéiletességit, és jóságát
