Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
298 Szükség még itt az Isteni jóság’ václolójínak két hibáját észre vennünk, közönségesen : 1) tJgy tekentik ok azt, mint ha az magáno- San volna az Istenben, ’s véghetetlen-böleseségé- vei és igazságával eggyesülve nem volna; holott eggyesülve van az mivoltiképp; ’s azért csak olly mértékben áraszthattya ki magát, mennyire önnön bölcsessége engedi$ bölcsességére nézve terem- ményinek azt meg nem adhattya, a’ mire nem va- lók: a’ szárnyokat p. o. az embereknek meg nem adhattya, mert nem repülésre valók ; olly tökélle- tes jólléteit se adhat nekik , melly állapottyokhoz nem való, melly az ő végczéllyokat akadályosztathatná: p. o. telyes boldogságát e’földön; kincseket, nagy méltóságát, ’s t. e. Igazságára nézve teremt- ményinek meg nem adja, meg se adhattya azt, a’ mire nem érdemesek: p. o. a’ gonoszoknak a’ lelki csendességet, Örömöt, elégedséget ’s a’ t, 2) Úgy tekéntik magokat mint az egész világ’ közép pontyát, vég czéllyát;holott ok csakeggyes pontok az egész világra, magányos czélok a’ köz- czélra nézve: azért valami száj ok’ íze szerént nincsen, azt, habár az a’ közjóra végczélra szükséges, végnélkül hasznos is, rosznak vádollyák, az Isten’ jóságát ostromollyák. Vagy pedig úgy tekéntik magokat, mint kiknek az egész természet, mindeneknek haszna, szüksége tudva volna; ’s azt, a’ minek hasznát szükségét bé nem láttyák , rosznak , haszontalannak vádolják; holott azon számtalanokból, mellyeknek hasznát szükségét tudni, az egyebeknek is hasznát szükségét tudniok, és az egyebeknek is hasznát, szükségét kellene okosan ki hozniok. §. 254. Az Istennek fo tulajdonságiból, még ezen tökélletességei következnek: 1) Az Isteni irgalmasság: midőn az Isten a’ bűnösre érdemeinél kevesebb rosszat bocsát.
