Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
286 lenül: hogy a’ lelki jósággal jóllétei, az állhatatos jósággal állandó jólletel, a’ mind végig állhatatos jósággal, mind végig maradandó jóllétei csalhatatlanul, tellyes mértékben, következtessék, hanem e’ világban tehát a’ más világban. Ellenben: a* mind végig tartó gonoszsággal mind végig maradandó rosszullétel, csalhatatlanul, és telyes mértékben, öszvetapcsoltassék,ha ez életben nem, tehát a’ jövendőben. §. 249. Eme Istennek két legjelesebb tulajdonságait , az Ö szentségét és igazságát, és az ezekből következő Istennek léteiét, és lelkünk’ halhatatlanságát Kant Immanuel igen meghornályo- sította avval, hogy az oktató ész’ (ratio theore- tica) kihozását meghamisította az Istenre és lelkünkre, mint tapasztalást haladókra, nézve; a’ parancsoló ész’ (ratio practica) kívánságát pedig meghitelesítette : Mert 1) Hogy’ is maradhatna a’ parancsoló ész’ kívántatása hiteles , ha az oktatónak kihozása hamis lehet ? Minthogy a’ parancsoló és oktató ész magában azon eggy; a’ parancsolat és kihozás annak különböző módosulattyai; azon eggy ész hiteles, és nem hiteles is nem lehet egyszersmind. 2) A’ parancsoló észt magától parancsoló- nak, magától törvény - szerzőnek tette - fel; az Istent pedig csupa ész’ törvénye kiszolgáltatójának; holott az ész magától parancsoló, magától törvény - szerző nem lehet: mert nem magától való; az Isten se lehet csupa ész’ szolgája, csupa törvény-szolgáltató: mert mástól függhetetlen. Az Isten magában törvény-adó: mert véghetetlen szent; magában törvényt kiszolgáltató: mert vég- hetctlen igaz; az ész csak képviselője. 250. Az Isten véghetetlen jó, kegyes, tiszta szeretet mind magában mind mások eránt: mivel az Isten’ tulajdonsági véghetetlenek,
