Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

nem arra tapasztalás szükséges. így van ugyan a’ dolog gyakran, de nem mindétig: azoknak bizonyosságára a’ tapasztalás nem el mellőzhetetlen feltétel mindnyájokra nézve. Mert:

6) A’ melly gondolatnak jegyeit megkülom- bozletve megtudván, közöttök semmi ellenmondást nem lelünk , mégis mutathattyuk, hogy az ellenmondásnak benne helye nincsen, nem is lehet; az bizonyosan valóképp lehető; csak zavarodott esméretekbol látszhatik valóképp lehetetlennek; vagy a’határazatoknak nem esmérésé- böl: az első esetben azon valóképp lehetetlenség csupa tündérképp (idea deceptrix) a’ másikban pedig valótlanság, semmi. Mind eggyike mind másika vigyáztalanságból, vagy tudatlanságból ered. Ollykor, midőn a’ gondolatnak mindeu ellenmondástól mentt léteiét meg nem mutathatni, az kérdéses (problematica) marad. A’ valóképp lehetőségnek megkiilömböztetésére felsőbb, ’s bizonyosabb jelünk nincsen az ellenmondás’jelen nem léténél; nem is szükséges: mert bizonyosan tudjuk, hogy minden tárgynak mindég a’ két ellenmondó határazatokból egyike szükségképp tulajdona: mihelyt láttyuk tehát, hogy az nem lehetetlen, nem gondolhatatlan; bizonyosokká lészünk, hogy az lehető valóképp. A’valóképp lehető pedig legfőbb, legközönségesebb nem, melly mindenféle esméreteket magában foglal.

§. 58. Eddig esméretink’ igazságának okfejét, bizonj^os béllyegét, az elesmérésre kéntetésünket, és ama iokitételeket, mellyeknek igazaknak - tartására kéntetni érezzük magunkat, fejtegettük; lássuk már azon kútfőket, mellyekbol meríthet- tyiik esméretinket ielkiesméretiink’ igazolása alatt. Lelkünk’ esmérete minden esméretink igazságának elítélője ugyan, de nem szerzője is egyszersmind;