Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
269 ' tetemes a’ különbség: a’ magátol való állat, vagy magán állat csak eggyetlen eggy lehet; a’ magában állat pedig több is lehet és van: p. o. a’ nap, fii , fa, ember ’s a7 t. Helytelenül állíttatik tehát az, hogy a’ valóságos magábau-álló csak eggy lehet, és van. 5) Hogy énünk, és testünk magában-álló megvan bizonyítva az ö helyén; mindenike számtalan változásokat szenvedvén is az marad, a’ ki és mi volt; hogy a’ magátol való állat változást nem szenvedhető, az is bizonyos: mert minden változásnak résznyire más is oka: ha a’ magátol való állat változást szenvedhetne, mástól is, és így nem csupán magától való volna, azaz magától való volna nem is. Más az : ha énünk és testünk eme magától való állatnak csak állati részei volnának ; úgy a’ magától való állat öszvetétetett lehetne, a’ mi lehetetlen; ’s mivel a’ magától való állat szükségképp való is egyszersmind: úgy énünknek szabad akarattya nem lehetne; ’s mivel a’ részeknek ki- báj i az egésznek hibáji is egyetemben; a’ gonosz embernek hibáji, gonoszságai, a’ magától való állatnak is 'gonoszságai volnának, és mivel vannak emberi jó tettek is egyszersmind ; a’ magától való állat gonosz is, jó is lehetne egyszersmind. Ez illyen pedig igen derék, igen szép Isten volna. 4) Azt se állíthatni helyesen: a’ mi gondolataink, mennyire igazak, tárgyaikkal eggye- zok, tölök nem különbözők, tehát azonok. Az Isten gondolati is, mint szükségképp igazak , tárgyaikkal ugyan azonok; a’ dolgot gondolja az Isten, és lészen; tehát minden dolog, a’ mi van, az-Isten’ gondolattya, módosulattya , részé. Ezt nem állíthatni helyesen mondám: mert a’ gondoltt tárgy és a’ gondolat között örökös a’ különbség. A’ tárgy és gondolat közötti eggyezet soha annyira nem mehet, hogy a gondolat gondoltt tárgyá' 18 *
