Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
221 elhatározza annak szerencséjét vagy szerencsétlen - ségét, minden tettét, éleiét és halálát is; nem pedig maga. De ez is képzelmény: megengedem ugyan, hogy a’ nap, hold, és más forgó csillagzat levegőnk által földünkre, ’s testünkre természeti befolyással lehet; de letelünk, vagy nem letelünk, életünk vagy halálunk, tetteink vagy nem tetteink, ’s ezektől függő szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk’ kielégítő oka nem lehet. Azok csak térbéii és iidöbeli öszveköttetésben, melly nem elhatározó, vannak velünk; szoros egybe- kapcsoltatásban nincsenek. A’ munkás okok az elhatározók; tetteinknek, ’s így szerencsénknek is, mi vagyunk kielégítő okai. Szembetűnő a’ csalat- kozás, ha észrevesszük, hogy azon esztendőben, holdnapban, órában, perczenetben született emberek közül is némellyek megélnek, mások kihalnak, némellyek tompa mások éles elméjiiek ; némellyek gazdagok mások szegények, némellyek urak, mások szolgák’s a’t. Más az: a’régi és mostani népek’ történetinek okait tudjuk a’ csillagzatok nélkül is világosan megfejteni: önnön indulataikból, munkásságokból, szabad akarattyokból, és a’kör- nyiilállásaikból. Az erkölcsi okos cselekedeteknek, az oktalan, bélátással nem bíró, csillagok elhatá- rozóji nem is lehetnek. E’ világi változásoknak munkás és kielégítő okait is tudjuk, a’ csillagzatoknak béfolyása nélkül is. Sokan nem csak önnön hibájikat, hanem a’ természet’ hijányait is helyié hozzák: a'mi lehetetlen volna, ha a’ csillagzatok szükségképp uralkodnának rajtunk. 4) A’ végzési szükség (Fatum decretale) Némellyek meg’ így gondolkodnak: kinekkinek élete, halálaf sorsa, állapottya el van előre végezve az égben: azért a’ beteg akár éllyen orvosággal akár se, akár Őrizze magát a’döghaláltól, akár 15 *
