Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

197

’s kivált szabad akarattyára nézve az Istennel rokon ugyan: de innét nem következik, hogy ez azért annak része is, ’s testünktől elválván ismét az Istenbe tér vissza; mert se az Isten nem részekből álló egész, se a’ mi lelkünk nem rész, hanem eggy egész magában; azért az Istenbe visszatérése , vagy az Istentől elnyelettetése, valóban képtelenség. 4) A’ csupa fennmaradás, semmivé nem létei, nem halhatatlanság , ha azonságában változást szenvedett, vagy élet nélkül való: fennmaradás , a’ semmivé nem létei minden testieknek tulajdona; ’s az azonsága-változása nélkül az életében szüntelen fennmaradás emberi lelkünk’ kiváltsága ; ha ez ugyan azonnak, a’ mi volt, nem érez- né magát, ha tulajdonsági szerént, mint előbb, nem. munkálkodnék, halhatatatlan valóban nem volna.

§. 201. Lelkünk’ halhatatlansága ellen ezeket vitatni főképpen:

1) Az ember’ lelke testével olly szoros Ösz- vekapcsolaiban van, hogy nélküle el se lehet; ha tehát az elvész, szükség annak is oda lenni. F. Ez igen helytelen okoskodás: A’lélek testével bizonnyal olly szoros egybekajDCSoltatásban nincsen mint a’ fiú az Attyával , még is ez annak kiholta utánn is megmarad. De a’művész is müszerszámának romlásával , vagy vesztivei oda nem lészen. Lelkünk tehát testi eszközének romlásával vagy vesztével miért lenne oda ? Annál bizonyosabban: mivel a’ a természeti erő, melíy testünket szétbóntya, semmive nem tészen el nem veszthet semmit; az eggyes alkotó részeket meg se változtathattya; a’ mi lelkünk pedig eggyes állat.

2) A’ testnek romlásával a’ léleknek lankadá- sa látni való; tehát annak ledolésével a’ léleknek is szükség oda lenni. F. A’ tapasztalásból itt nem okoskodhatni: mert a’ lélek’ létele tapasztalbatat-