Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
189 Különösen: nézésünk, figyelmünk , a’ külső dolgoktól serkentetik ugyan fel, :de nem egyedül, se nem csupán;de ezen résznyire felserkentetésünk se kéntelenítő: ha ellenünkre, vagy nálunk nélkül fakad is ki, de ezt, mihelyt megtudtuk, ha tetszik, félbe szakaszthattyuk , és máshová fordít- hattyuk nézésünket, és figyelmezésünket folytat- hattyuk, vagy nem; ha önként, kész akarva foly- tattyuk , képzeteink szükségképp valók ugyan magokban , de nem elo-okokban; így megy a’ dolog a’ gondolatinkkal, értelminkkel és itéletinkkel is végben. Ha mi nézésünket, figyelmezésünket, képzésünket , ’s a’ t. meg nem változtathatnánk , félbe nem szakaszthatnánk, el nem hagyhatnánk; vagy ha csupán az egyikre szolgáló indító okokat láthatnánk bé: úgy akkor függenénk belső szerkeszteté- sünktől; akkor nem határozhatnánk el magunkat. De ellenkezőképp van állapotunk. Ha pedig mi szántszándékkal csak az eggyikre hódító okokat tekéntyük nem pedig a’másikra indítókat is, szükségképp esik ugyan ki elhatároztatásunk; de mindazonáltal magunké marad. 2) Bennünk ugyan, mint véges valókban, a’ jóra ingerel tetés, és a’ rosztól idegeníttetés, indító okok az akarásra és nem akarásra; a’ jónak és rosznak előre tudta ’s bélá- lása szükséges feltételek a’ tételre; de nem elhatározó okok; mivel ellenökre is akaratunkat vissza tartóztathattyuk, a’ választást el-hagyhattyuk, magunkat elhatározhattyuk. Vagy is az indító okok a’ szabadon akarhatásunk’ fundamentomi ugyan , de a’ szabad akaratunk’ fundamentoma csak magunk vagyunk. fiijába vetné itt valaki ellen: ha az indító okok’ jelenléte, és tudta ellen is magunk vagyunk szabad akaratunk’ fundamentomi, magunk határozzuk el magunkat; úgy a’ mi akaratunk ok nélkül
