Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
186 utánn szükségképpen: s illykor a’ következetek' előrelátása is indító ok; azért a’részeg embernek verekedése, habár maga elhatározásától nem szár- mozott is, szabad cselekedet : mert tudhatta, tartozott is tudni, hogy a’ részegségnek a’ bellenke- dés , házsártoskodás , verekedés , következési közönségesen ; a’ szabadon megrészegülésének tehát következése is eggybe fér a' valóságos szabadsággal. De az olly tételnek, melly valaha , talán kisded korunkban, szabad elhatározásunkból történt , minden lehető következései előre láthatatlanok voltak ; magunk’ elhatárazasához előre látásban indító okul jelen nem lehettek. Az olly tételből következet tehát valóban kéntelenség, valóképp szükség; melly a’valóságos szabadsággal egybe nem fér; de nem győzhetetlen szükség: mert énünk az erősebb okok’ ellenére is elhatározhattya magát. Judás tehát nem azért árulta el szabadon mesterét, merteggyszeri tette , mellybol erkölcstelensége következett, magától elhatározott volt; hanem azért, mivel erkölcstelen indulattyát meggyőzhette volna, de nem győzte meg maga el-ha- tározásából: következőképp a’ valóságos szabadság az előbbi szükséggel eggyezhetetlen. $. 194. A’ mi lelkünk tetteiben valóban szabad: némelly tételűikről ugyan tudjuk, érezzük, hogy belső kéntetésbol vannak bennünk: mint a’ magunk-fenntartása, a’ íehellés, az érzés, és más illy állati tetteink, belső szükségből erednek; ezeket tehát itt számba se vesszük; de vannak olly tetteink is, mellyekre nézve tudjuk, hogy magunk határoztuk el magunkat, minden külső vagy belső kéntelenítés nélkül,az ellenkező erős, erősöknél erosb okok ellenére is, ’s mellyeket szintúgy elhagyhattunk volna, mint felfoghatánk vala. Hlyen p. o. a’ Metaphysika-írás és kiadás. Illykor érez^*
