Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
184 detre maga elhatárazat. A’ valóságos szabadság ellenkező tehát a) a’ műszereknek ( machináknak) állapottyával. ezek külső erő (gőz, vagy tűz, vagy rúgosság) által a’ mozdulati törvények szerént (mechanice) határoztattak el valameíly tételre. b ) A’ Növemények’ állapottyával: azok a’ külső természeti erő által, a’ bévetel, elhason- Utás, tisztulás, kiterjedés, és fajzás’ törvényei szerént kénytelenül határoztattak el (physice) téte- liekre c) Az oktalan állatok’ állapottyától: mert ezek önkénnyök szerént ugyan, de belső természetüktől, vagy ösztönöktől, határoztattak el, vezéreltetnek, hurczoltatnak, ragadoztatnak. A’ szabadság mindannyiszor nem valóságos, valahányszor a’ két ellenkező cselekedetekből csak eggyik lehető, és így minteggy elnem-hagyható: p. o. az igen erősebb okokra nézve: mert ezen esetben a’ maga el-határozásnak nincs helye; a’ cselekedet önkényes marad ugyan, de nem való képp szabad: 2-j-2=í. Ennek elesmerése önkényes ugyan, de nem szabadságos. Szükséges ugyan minden magunk’ elhatározhatására az indító ok, másképp akaratunk maga elhatározására nem késztethetnék (csak az Isten határozhattya el magát egészen magától indító okok’ késztetése nélkül is) de hogy ellentálhatatlanok, az ellenkezőket egészen legyőzök legyenek, nem szükséges: másképp a’ választhatásnak helye nem maradna, és a’ szabadság volna is nem is. Nem is következik innét: ha az erősebb , meggyőző okok’ elhatározásával' a’ szabadságunk öszve nem férne, úgy akaratunk oktalan is, és magában jó vagy gonosz is lehetne: mivel ha az indító okok , eggyenlok lévén , magokat lerontanák, így oktalan; ha pedig az erősebb okokra nem tekéntven, magát a’ jóra vagy roszra
