Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
17 hattyk: ezen állati hatható, tehető okot Erőnek gondollyuk, és nevezzük. 5) Az állatokat vagy mástól letteknek, vagy magoktól valóknak szükség gondolnunk ; p. o. az almát az almafától termettnek szflkség gondolnunk; az almafát alma magból, ezt ismét almafától termettettnek szükség gondolnunk; mert semmi se lehet kielégítő ok nélkül. ’S általlyában ezen állatok’ mástól léteiének szüksége, ellenállhatatlanul, arra bír minket, hogy lételok- nek kielégítő okát, az okoknak még fellebb ’s fel- lebbi okát, mind addig gondollyuk és nyomozzuk , míg ollyra nem jutunk, mellynek már létele-oka másban nem lehet, hanem csak magában; ’s ezt kielégítő, végső, általlyányos oknak (causa ultima, absoluta) nevezzük. §. 26. II. Fő: Mindennek, a’mi csak van, kielégítő okának, legalább résznyire, esmér tét hét Őségében (belső lehetségében) szükség lenni: ezt is kéntelenek vagyunk mi igaznak elesmérni: mert, hogy p. o. a’ , a’ Q , a* fa, a’ház, a’ világ van, onnét tudjuk, mivel mind azok esmértethetok, magokban lehetők; a’ nem esmértethetöket, a’ magokban lehetetleneket, p. o. a’ karikás négyszöget, az oktalan állatu embert, a’gondolkodó földet, nem gondolhattyuk. Hogy tehát valami légyen valóképp , vagy lehetőleg, ha az esmértetheto, magában nem lehetetlen. §. 27. Csupán a’valótlanokról lehet itt kérdés : a’ valótlanok nem esmértethetok; vannak mindazonáltal p. o. az éjjel, a’ feketeség, a’ halál ’s t. e’f. szükség-e tehát mindennek, a’ mi csak van, kielégítő okát az Ő esmértethetoségében gondolnunk?— De a’ valótlanok esmértethetetleneknek csak látszanak, holott azonban esmértethetok nem magokban, egyenesen, ugyan; de másokban, oldaloslag, az; Ő ellenkezöjikre nézve. Tudniillik a’ nappal,
