Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

166

kezőmivoltu énünk tehát test-szerű eggyes állat* ság nem lehet. De lássuk már és fontollyuk meg az ellenvetéseiket:

§. 184. Ellenvetik:

1) Fejünk’veleje szintolly tulajdon műhelye az esméreteknek és gondolatoknak, mint, gyomrunk az étkeknek. Az a’ bényomatokat, ez pedig az élelmeket változtatya át. F. Dekettejek között nagy a’ különbség : a’ gyomor csak a’ magához hasonlókat magához hasonlóbbakká , a’ test-szerüket vérré ’s nedvé változtathattya át; azokat formálhattya eledelekké, mellyekben a’ tápláló materia már előre megvan, és szükségképpen. A’ fejvelo olly érdekelteté- seket is elfogadhat, mellyek vele semmi rokonságban nincsenek: p. o. a’ világosság, a’ hang, a’ szag. Énünk tulajdonképp olly bényomatokat is elszenvedhet, átváltoztathat, öszvealkothat, mellyek vele semmi hasonlatosságban nem állanak ’s kielégítő okok nem lehetnek — önként és szabadon. Ha ö reájok nem figyelmez, reájok nem veti magát, eggybe nem illesztgeti; soha azokból képzetek vagy gondolatok nem válnak. Minekutánna azokat nézte, jegyeiket észre vette, az egybeillöket eggyesítet- te, és tárgyaikra vissza vitte: csak úgy lesznek azok valóságos esméretek vagy gondolatok. Az érzék-eszközök; a’ külsők: a’ szem, fül orr ’s a’ t. a’ belső: a’ fejvelo: olly kévésé tudják azokat mint a’ levélhordó a’ levél’ foglalattyát. A’ fej— velőben eggyesülnek ugyan minden érzéki tnacs- kak’ legfinomabb szálkácskáji; de a’ bényomatok’, ’s a’ jegjrek nem benne, se nem tőle egyesíttetnek, hanem énünkben, ’s énünktől: ezeggyesíti, illesztgeti öszve belső törvényei szerént;’s mivel Ő egyesíti , ö illesztgeti Öszve, a’ különbeknek eggyesíté- se, ’s öszve illesztése pedig csak eggyes állatban mehet végbe, Ő eggyes állatiság: hogy hasonlít-