Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840
163 álló volna ezen egybeillesztés vagy minden részeitől egészen kitelhető volna, vagy csak résznyire: ha mindenikétöl kitelhető volna, mindenik énünk volnade énünk’ csak eggyetlen eggy , mint megvan bizonyítva; tehát énünk minden részeitől egészen az egybeillesztés lehetetlen. Ha csak résznyire illetné annak minden részeit a’ gondolat-szerzés: ez csak úgy lehetne meg, hogy vagy csupán a’ különbek’ megtudása illetné mindenikét, vagy azoknak eggyesítése is: ha csak a’ különbek’ megtudása illethetné őket, úgy hogy eggyik a’ különbekből csak eggyikét, másik a’ másikát tudhatná meg ; mint p. o. a’ szem a’ szint, a’ fül a’ hangot, az orr a’ szagot, így a’ gondolat lehetetlen maradna: mert eggyesítés , egybeillesztés nélkül volna, a’ miben áll a’ gondolat’ mivolta. Ha pedig azok nem csak a’ különbek’ megtudásában, hanem ösz- veillesztésökben is részt vevők volnának; eggyi- ke szint olly résztvévo volna mint a’ másika, vagy csak eggyike volna az öszveillesztés’ kielégítő oka: ha mindeggyikök az egyesztetésben is részt vevők volnának egyaránt, az egybe illesztés így is lehetetlen maradna; kiki csak a’ maga a’ részét tudván a’másikáét pedig nem, legalább egészen nem tudván , az eggybe illőséget vagy egybe nem illőséget nem tudhatnák, azért az egybe illesztést se tehetnék: p. o. egy vak, ki a’ felleget nem láthattya, és egy süket-néma , ki annak dörgését nem hallhatya, se külön , se eggyütt a’ felleget nem gondolhattyák. Más az: minden eggj^esitésnek csak eggy lehet kielégítő oka , és a’ benn maradó tételeknek ( actiones ad intra) csak belső lehet az oka; az illy részek pedig egymásán kiviil lévén, kül-okokká válnának, mellyek a’ belső tételre, miilyen a’ gondolat, elégtelenek volnának ; az énünk’ gondolattyára semmi kül-ok befolyással nem lehet. Tehát, ha
