Fejér György: Az ember' kiformáltatása esmérő erejére nézve. Vagy is: a' közhasznu metaphysika (Pest, 1843) - M.840

oily szükségképp tartyuk mint ezeket: van A- 2-j- 2 = 4. Ellenmondhatni ugyan azoknak, de eles- merésökre belső kéntetést nem érezni lehetetlen. Mégis különböztethetni annál fogva az igazat a’ nem igaztól: hogy a’ Sast’, madarak’ Kiráilyának elesmérjem, erre belsőképp kéntetésemet nem érzem, azért nem igaznak is tarthatom; hogy Ferencz a’Magyarok’ királlyá: ennek elesmérésére magamat kénletni érzem, ’s hamisnak nem tarthatom.

§. 20. De ezen igaznak-tartást a’ tárgyok magokkal hordják-e szükségképp, vagy csak esetiképp ? mivel ezen kéntetést csak némellyekben, és némelly esetekben venni észre. Hogy a’ tárgyi es- méretek’ igazaknak tartása nem esetiképp, hanem szükségképp való , kitetszik abból: mivel ezen tárgyi esméreteket ezen szükség teszi lehetségesekké; ha ez nem volna, semmiképp se különböztethetnénk meg a’ gondolttakat az esmértt dolgoktól. Hogy én a’ Sz. Gellért’ hegyét valónak tartsam, bennem a’ kéntető természetemnek előre kellett lennie; a’ tapasztalással csak észrevételeit, ki- nyilványodott, megvalósult. Azért senki se esmér, senki se esmérhet valamelly tárgyat valónak belső kéntetése nélkül. A’ mi pedig a’ természetben előre meg van, az szükségképp való, nem esetiképp való; csak észrevétetése esetiképp való.

§. 21. Ezen tárgyi esméretek’ igaznak-tartá- sát szükség-e a’ dolgok valóságának tulajdonítani, holott arra eggyik lelkünk’ esmérete is elhatároz- hatya a’ másikát; az elsőt a’ másodika, ezt har- madika , ezt meg a’ negyediké, ’sigy tovább; mint példának okáért a’ rugós globisokban ; az elsőnek intézetét a’ másodiké, ezét meg a’harmadiké erősítheti. Nem szükség tehát valaminek igaznak tartására kéntetésünket a’ tárgyoknak lulajdonítta- nunk, tehát esméretünknek se szükség tárgyával egy-