Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. Ql „Tsak ugyan mindennap megvan az én kenyerem ’s a’ Jbiamé, ha mind nehezenis, és azon két garas között, melly minden nap megkivánta- tik a’ Házamhoz, nints tsak egy filiéris ollyan, mellyet kóldúltam volna. Midőn én a’ szegény Ivíöllert házamhoz fogadtam, szüntelen azon könyörögtem az Istennek $ hogyne hagygyon ollyan éhségre jutni, hogy koldulnom kellessék; ’s nem is leve rá szükségem, hála Istennek! Én ötét ekkoráig tápláltam. Oh bár tsak az Isten adná! hogy az én kedves hamis jövendőben illyen gondviselőre találna! A’ szegény IViöller mindennap a- dott nékem valamit napszámjábób En azt megtakargattam; mert feltettem magamban, hogy idővel viszsza adom néki, lmé miud itt van, a’ mit nálam lerakott, mint egy három Tallér. ÍSem a- Larom; de nemis lehet ezt nékem magamnál megtartanom. \egyeel tőlem Tisztelendőséged, és tegye a’ többi pénzhez, melly gyűlt a’ gyermek számára ; mert most van első alkalmatosságom az eíTéie jólléteire. Azért nem adtam mindenkor mindjárt viszsza néki; mivel azt akartam, bogy dolgozzon, ne pedig a’készt elvesztegesse.“ A’ Prédikátor eltsudálkozott a’ szegény Özvegynek jámborságán ’s egyenes szivüségén, és nem akarta a’ pénzt tőle elvenni. Megmondotta néki; hogy jo Lelki esmérettel mcgtartliattya azt magánál; mert már vágynak, kik újra gondot, viselnek a’ gyermekre, és mivel néki szegénynek magának szüksége volna arra. De mind az semmit se tett; mert őis részt akart venni abban az ölömben, melly a’ jótétemény gyakorlása által szó-.
